Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XXI. Az angol törzskönyv oszlopai B) Az angol setterek.

• — 156 — ebfaj javulása fölött, de a legelőnyösebb haladást mégis az angol settereknél és a foxterrierknél látja. Általánosan beismert tény az, hogy ma a setterek fokozott egyöntetűséget és családi hasonlatosságot mutatnak, habár évek előtt is léteztek jó setterek és setterkennelek. De az is áll, hogy a setterek erősen kezdtek fokonkint alásülyedni és hogy elhanyagolás, valamint keresztezések által oly mérvű keverék valami volt már a setterek legtöbbje, mint az semmi más fajnál nem volt tapasztalható. Ez megfelel körülbelül azon kornak, midőn a kiállitások divatba jöttek, tehát körülbelül 20 évnek (az első kiállítás nyilvánosan tartva 1859-ben volt. Közlő) és bebizonyítható az, hogy ma alig van setter, mely az első kiállítások győzőitől eredt volna. Kitűnő példány volt akkor Mr. Bay le »Bob«-ja. Ennek elődjei a Stud Bookban mint ismeretlenek szerepelnek. Vétetett ez Lucas Repositoryban, s ugy hisszük, hogy a Marquis of Queensberry tenyésztéséből került. Ez 1860-ban Birminghamben első dijat nyert, ugy szintén Londonban az első kiállításon 1862-ben. Ma azonban egyetlen setter pedigreéjében sincs róla szó. Mr. F. Bürde tt »Ned«-je s u. e. »Rock«-ja szintén erős győzők voltak, de ugy látszik, hírnevüknek velük együtt vége lett. Wolff »Sancho«-ja azon módon mult ki. Az első Birminghami győztes, mely némi reputátiót hagyott maga után, a Bishop »Major«-ja volt. Ez 1862ben győzött az aczélvárosban, azután Mr. Garth tulajdonává lett, s vére azóta több vonalakon folyik a setterekben, különösen, ha nem főképen, a leányágon saját leánya, a Mr. Jones »Madge«-je által, mely nagyanyja volt »Cham-