Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XIV. Vizsláink értéknélkülisége s annak okai

— 84 — orruk fölényét mutatja, s csak többnyire az ifjú nemzedék tulajdonsága, mely még nem képes a friss szimatot kellőleg megkülönböztetni a régitől. Oly vizsla, mely a lég különböző nedvességi foka szerint azon helyet, hol vad volt, órák múltán is meg nem érzi, nem érdemli meg a vizsla nevét. Kevesebbet ettől sem követelünk, mint a vérebtől. Persze, hogy utóbbinak feladata sokkal könnyebb, mivel a friss vérnek erős szaga van. Igen közönséges vizslák néha kitűnőek hajtóvadászatokon, mivel ilyenkor friss véren mehetnek. Fogolyvadászaton természetesen annál gyengébben megy a dolog. Persze ennek oka az, hogy a szárnyalt fogoly nem minden esetben vérzik, s egyetlen futó madárnak gyenge a szimatja. A tisztán tenyésztett faj végtelen előnye az, hogy már természettől jól keres, vigyáz, vagy legalább mindkettőt könnyen megszokja. Nemes fajú vizslának már az első idényben teljesen szilárdnak kell lennie. Minél nemesebb a vizsla, annál nagyobb vadászati szenvedélye; ha az ember ezt, vagy a mi egyre megy: vérmérsékletét helyesen vezetni nem birja, a telivérből is, vagy ta1 án helyesebben azután ebből válhatik igazán hasznavehetlen vadászeb, minek következménye azon téves eljárás, hogy önhibánk miatt az ebet, vagy épen a fajt Ítéljük el. Ellentétül tűnhetik ugyan fel, de annál igazabb, hogy a német vizsla mai hiányosságának főoka a sokoldalúság. A régiek, kik sólymásztak, vagy hálóval vadásztak, csöndes, de biztos ebet kívántak. Midőn később a nyúl elhozását, tehát némileg a vérnyomozást kívánták, vérebekkel keresztezték a vizslát. Az azon időbeli vadász végtelen ki-