Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VII. Mi történt a vaddal és a vizslával 1848 után?

— 55 — Ii a tó a nyugodt kitartásban, tehát ne az első idényében — sha apportiroztatsz vele, ne tedd ezt soha addig, míg lehasalva lövésed után tűzét ki nem fútta — s megteszi ez is mindazt, a mit a német vizsla képes. De tartsd szabályúl azt, hogy a vizsla nemesebb feladata nem a hozárság, s ennek amazt egy rongyos madár lehető elveszéseért ne áldozd fel soha. 2-or Azt mondják, hogy temperamentuma t ú 11 ű z e s. Nem vagyok én vakimádója semminek. Elmondom annak helyén kárhoztató nézetemet e részben is, nem az angol vizsláról eo ipso, de arról, mivé azt a túlhajtás teszi, s csodálatosképen a németnél még inkább, mint magánál az angolnál. Hanem én arról is meg vagyok győződve, hogy ezen, ha úgy állana is a dolog, segíteni lehet a nemes vér oktalan megvetése nélkül is. Ki kell már itt mondanom, hogy a mód alatt néma gyakran panaceáúl emlegetett keresztezést értem a német fajjal (?); ehhez nekem nyúlnom már csak azon egyszerű oknál fogva sem lehetne, mert egyenesen beleütköznék ezen mód a tisztatenyésztés alapelveibe, s ezek szerint az ezen értelemben vett keresztezés nonsens, lévén a keresztezésnek alapja, mint azt láttuk, helyes szélesebb értelemben két constans faj. Ilyennek pedig a német vizslát még ábrándképen se fogadhatjuk még most el. En azt hiszem, hogy a faj constántiája bármely éghajlat alatt megtartható. De az is áll, hogy bizonyos sajátságok, bizonyos égalji viszonyok s táplálkozás által változást szenvednek a nélkül, hogy magát a faj lényegét alterálnák,