Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482
VII. Mi történt a vaddal és a vizslával 1848 után?
— 53 — godtan kell állania (pedig mily fáradságba kerül ezt elérnünk), nem szabad egy világért utána szöknie; az erdőben pedig hajtania kell mint a kopónak! Hát nem absurdum ez ? Képzelhető-e egyáltalán oly eb. mely itt vagy amott ne tévesztene ? Minden dreszurának az alaptétele eddig az volt: »principiis obsta!« Egy rosz példa is hetekig ad dolgot — s a német szomszéd mégis azt követeli, hogy soha se hibázzék ebe, midőn a hiba elkövetésére az okot épen botor kivánságával maga szolgáltatja ebének! A Hund für Alles tehát valódi utópia. Az azonhan lehetséges, hogy szomszéd uraink fognak reconstruálni egy bizonyos fajt, olyan old spanish pointerféle valamit, s hogy ez sok helyen és sok kívánalomnak igen jól megfelelő faj is lesz. Szivünkhői kívánjuk nekik a legjobb sikert, de az kétségtelen, hogy még ma németvizsláról, mint fajról szólni anachronismus, hiányozván annál a fajhoz épen az alapföltétel: a constantia, s ugyanezen oknál fogva a vizslafajokkal foglalkozván, többé a németvizsláról nem is fogunk szólni. Csupán azon fennebbi állításunkat kell még indokolnunk : »ha ugyan a német faj vizsla reconstructiójára van szükség ?« Nincs szerintünk reá szükség, mivel van oly faj, mely azt határozottan fölöslegessé teszi, ha t. i. a vizslát vizsla és nem véreb czélra akarják használni, és ez az angol vizsla. De hát miért nem kell ezen faj a szomszédok majoritásának s talán nálunk is sokaknak ? 1-ör mivel, amint mondják, nem apportiroz i k. Hogy ez mint tétel nem áll, arról meggyőződhettek ad oculos. Ez csak addig igaz, hogy Angliában de regula nem cselekszi. De nem azért, mert nem lenne képes azt meg-