Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VII. Mi történt a vaddal és a vizslával 1848 után?

Azonban ha már egyszer a németeknél vagyunk, ha egyáltalán volt valaha németvizsla (én azt vallom, hogy sohasem volt, a mi volt, mig el nem rontották, ott is az old Spanish pointer volt), hogy voltaképen minő volt az az »altdeutscher Vorstehhund« ? az mai napig bizonytalan az elfogulatlan szemlélő előtt ép annyira, mint a milyen dicsérendő a törekvés annak reconstructiójára, ha ugyan erre komoly ok létezik ? A német szomszédok ennek szükségét az érthető nemzeti ambition kivül azzal is vélik indokolni, hogy a német vizsla van arra hivatva, hogy valóságos »Hund für Alles« legyen. Azt mondta az öreg »Fritz«, hogy »in meinem Lande soll jeder nach seiner Fafon glücklich werden.« Am tessék nekik is. De bocsánatot kérek e triviális kifejezésért, én a »Hund für Allest« ép oly kevéssé tartom kívánatosnak, mint a »Mädchen für Allest.« A mi az ambitiót illeti, azzal kissé elkéstek, miután — ha volt — elhagyták a német vizslát az elveszésig korcsosodni annyira, hogy ma már az ősformával sincsenek tisztában, mert a hannoverai enquéte daczára, Hannover díjazza azt, a mit Berlin nem, és vice versa. A mi a másik kérdést illeti, nem akarok elfogúlt lenni de hát az valóságos non sens. Ha valaki mindenből doctor lehet ugyan igen szép műveltségű encyclopaedista; de hogy egyetlen szakban sem lesz kitűnőség, az bizonyos. Pedig emberről van a szó, s bármily bámulója vagyok az eb intelligentiájának ; (ne mosolyogj t. olvasó, a mai tudomány már puszta ösztönről az állatnál se szól) az emberrel egy niveaura még sem helyezhetem azt.