Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

IV. A kölykök fölneveléséről

— 36 — donok is kívánatossá teszik azt, hogy ne csak telivér, hanem egymáshoz illő, vagy egymást kiegészitő legyen a pár. Ezek alapján a gondos tenyésztő már eleve elrendezi a dolgot. Ha azonban maga nem ügyel föl, hozzájárulhat másik kanja. Igaz, hogy igy nincs se droper, se mongrél; de vége a combinatiónak és talán ezzel a fajjavitásnak is egyszersmind. Yegyük ehhez még azt, hogy mennyi gond, fáradság és ilsico van a kölyköknek csak 2—3 hónapos korukig való fölnevelésével összekötve, — nem is szólva az anyagban, a kennel fölszerelésében s fölügyelő személyében fekvő tőkéről — így indokolva van az tökéletesen, hogy a mai nap valódi tenyésztői kitörülték emlékükből az ingyen kölyök szót. Mily korban kezdhetjük el a párositást? Erre a válasz igen könnyű. A test csontrendszerének kifejlődése után, azaz körülbelül másféléves korban. Makacsúl tartja magát azon hit, hogy az első alomból származott kölykök nem érnek semmit. A dologból csak az áll, hogy ez lehet igaz is, nem is. Szabálynak ez valódi absurdum. Tőlünk függ az egész. Nagyon természetes az, hogy midőn az anyagcserére, még fejlődése miatt, egészben a testnek magának van szüksége, akkor az esetleges anya nem képes a magának szükséges életerőt ugy fölosztani, hogy életrevaló kölyköket hordhasson ki és nevelhessen. De nemcsak az ily korban hordott kölykök nem érnek semmit, hanem maga az anya is sokat vészit ez uton jövendő értékéből, mert csont- és izom-rendszere fejlődésének megzavarása ugyan nehezen pótolható helyre, ha ugyan ez egyáltalán lehető. Hány kölyköt szoptathat ki egy anya ? Ez a constitutio, kor és conditiótól függ. Bevett szabály, hogy annyit,