Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

IV. A kölykök fölneveléséről

— 34 hogy az ivadék már zsenge korában képes a belé vetett reményeket igazolni. Mr. A. Winter tapasztalati ténynek állítja azt, bogy a bennszülött ebek hamarébb képesek a munkára, mint az importáltak. Ez több urat nemcsak ellenvéleményre, de éles kriticára is kényszerített. Az én tapasztalataim sem egyeznek meg a Winter úréival, — de arról is meggyőződtem levelezés és személyes érintkezés által, hogy ő nem oly ember, kihez vaktában lövő nézetek férnének. Ma sem egyezem vele többen, mint midőn czáfolni igyekeztem őt; de erősen hiszem, hogy jó okai lehetnek állitására s ez könynyen felfogható, ha a kísérletek annyi ezerféle esélyeire gondolunk. Stonehenge említést tesz egy pointer családról, a melynél a jelzés ösztöne oly rendkívüli módon ki volt fejlődve, hogy ennek miatta folytonosan tévesen jelzett. A legcsekélyebb tárgy magára vonta figyelmöket, inkább szemre, mint szimatra dolgoztak s minden csekélység dermenetbe hozta őket. Fejletlen ebnél a jelzés ösztönének túlmértéke jó, mivel föltehető, hogy a tapasztalás kellő mértékben mérsékelendi azt, s az majd megtanítja arra: mit kell mellőznie ? Legyen azonban az ösztön bármi is ; annyi bizonyos, hogy ha ez és a szenvedély egyensúlyt veszít; ez a tulajdonos egyénisége szerint többé-kevésbbé veszélyes baj. IV. A kölykök fölneveléséről. Ha valakinek már konstáns, biztos és tehetségeire nézve is bevált faja van; úgy eljött az ideje a tovább szaporításnak.