Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

x. 17 A fajok különbfélesége, általános értelemben véve, a külön testrészek aránykülönbözetének bizonyos összegéből áll. Általában tehát egy fajt nem lehet valamely egyes tulajdonság leírásával úgy meghatározni, hogy ez által minden más fajtól megkülönböztethető legyen. Ezen morphológiai ismérvek nem birnak közvetlen, vagy szükségképeni jelentőséggel az állatok használhatóságára nézve. Lényeges dolog ezen tétel igazságáról meggyőződnünk. Gazdasági vagy gyakorlati jelentősége ezen állattani ismérveknek csak az esetben van, ha azok olyan részekre vonatkoznak, melyek közvetlenül használtatnak, és ha a kivánt eredmények azon ismérveknek lényegessége által feltételeztetnek. (P. o. a különbféle vadászebek alakzata. Közlő.) Az állatok faj- és tulajdonságainak egy másik csoportozatja az, mely lényeges kifejezése az életműködésnek. Ezeket élettaniaknak nevezzük. Ide tartozik a táp feldolgozása, a koránéredés, ellentétessége a durva- és a finomnak és a vérmérséklet. Oly állat, mely oly anyától származik, mely terhessége és szoptatása alatt nem táplálkozik úgy, hogy bírhasson a magzat fejlesztésére szükségelt minden anyaggal — lassan fejlődik. Ily uton képződik a későn érő állat. Ellentéte ennek a korán érő. A különféle feltételek szerint tehát minden állat korán- vagy későnérővé válhatik. A korán- vagy későnérés azonban lehet fajsajátság is, még pedig két irányban. Ha egy faj egyedeinek többsége oly körülmények közt születik és nevelkedik, hogy az vagy korán- vagy későnérő lesz — a szerint nevezzük azt korán- vagy későnérőnek. De AZ angol vizsla. 2 _