Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 11 — tiszta tenyésztésre és keresztezésre használtuk, s ugyanakkor a két tenyésztés eredményeit testvéreknek neveznők. Tehát igazolva van, és a gyakorlatban kényelmes is az, ha a családokat szűkebb körben egy anyára vezetjük vissza, még ha több apáról lehetne is szó. Családi tenyésztés oly állatok párosítása, melyek legalább egy vonalban ugyanazon apától, vagy anyától származnak; mindegy lévén az, akár egész, akár féltestvérek legyenek az illető párosított állatok. Szűkebb értelemben még ott is lehet családi tenyésztésről szó, hol a meghatározást úgy állítjuk fel, hogy a párosított állatok közelébb, vagy távolabb ugyanazon anyától származzanak. De tenyésztünk a szüléknek közvetlen szaporúlataival is, vagy unokáikkal, illetve testvérekkel való párosításból is. Ezen módot incesttenyésztésnek nevezzük. A családi, rokon és incesttenyésztések felől különbféle vélemények uralkodnak, melyek ellentétességük daczára tapasztalaton látszanak nyugodni. Egyértelműségre való jutás e részben annál kevésbbé lesz nehéz, mivel az ellentmondások épen legtöbbnyire az imént megbeszélt fogalmak összezavarásából származnak. A családbeli tenyésztés mellett annak pártolói főokúl a vadon élő állatok példáját hozzák fel, melyeknél elkerűlhetlen a rokonsági fokozatokra való tekintetek nélküli elpározás. S ez ugyanezért szerintük természetes, és ha nem is előnyös, de nem is káros. Ez lehet feltételezés, de semmiesetre sem megfigyelés. Nincs annak lehetősége kizárva, hogy az állatot egy előttünk ismeretlen ösztön a közel rokonsági párosodástól