Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— 25 — A beltenyésztést gyakran használják úgy a tiszta, mint a rokonsági tenyésztés fogalmának kifejezésére; megesik még az is, hogy a családi tenyésztést fejezik ki vele. Ezen szokás ellen küzdeni igen bajos; de meg kell értenünk azt, hogy alkalmazhatunk olyan párositási módot, mely sem nem tiszta tenyésztés avagy annak ellentéte a keresztezés, sem pedig rokonsági tenyésztés az imént használt értelemben. Gyakran jutunk oly állatok párosításához, melyek nem tartoznak tiszta fajhoz, akár azért, mert nem tartoznak valamely határozottan körűlírott fajhoz, akár azért, mivel szándékos keresztezés eredményei azok, — melyek azonban szintén nem vérrokonok. Ha tehát sem fajtisztasággal, sem vérrokonsággal nincs szükségképen való föltétel gyanánt dolgunk, de egyúttal kizárjuk a keresztezést is, úgy megkapjuk azt, a mit beltenyésztésnek nevezünk. A beltenyésztést korlátozó feltételek között a vér rokonság és fajtisztaság szerepelhetnek, a keresztezés azonban ki van zárva, de csak közvetlen alkalmazásban, mert keresztezési productumok is szaporíthatok beltenyésztés útján. A beltenyésztés eredeti jelentése kétségkívül a családban való tenyésztésre vonatkozott. Először akkor jött alkalmazásba, midőn a telivér lovak tenyésztése jött divatba. Angolúl: »breeding in and in.« A. beltenyésztést néha a rokonsági és a családban való tenyésztés kisérik; de ezek nem követelnek okvetlen beltenyésztést s meglehetnek ez utóbbiak nélkül is. Ha ezt tisztán értenék, sok zavar és félreértés elkerültethetnék.