Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

dékra nézve ? Arra nézve mindenki tisztában van, hogy az ilyeneket tenyészczélokra tovább használni nem szabad. Az én kérdésem az: ha az első párosodásnál nem történt semmi hiba, és példáúl a 4-diknél történt a mésalliance, azutáii az 5-diknél ismét correct anyaghoz nyúlunk vissza — létezik-e az 5-dik s további generácziókra nézve az infectió veszélye? Igen, vagy nem? Csak ha ez és így megfigyeltetik, van a kérdés teljesen megoldva, s a mód megadva a veszély elkáritására. Miután még az első fedezésnek behatása is további nemzedékekre legalább előttem kérdéses, nem tudom: adható-e kérdésemre felelet? Eddig az én levelem. Lássuk a választ. Nem épen számos esetben az unoka bizonyos sajátságaira nézve nagyszülőire, vagy még távolabb eső őseire jobban hasonlít, mint szülőire. Ezt visszaöröklésnek nevezzük. Divatos neve ennek az atavismus. Az átöröklésről szóló tan a gyakorlatban a nagyszámú kivételek folytán némileg elkomályosúl — s ez kiválóan alkalmazható az atavism usra. Legelőször is megjegyzendő az, hogy a nagyszülők befolyása az unokákra lényegileg és általában csak közvetett. A szülők tulajdonságaikat a nagyszülőktől örökölték és így megy ez tovább visszafelé. Minél több jeles elődje van egy állatnak, annál nagyobb a valószínűség arra nézve, hogy bizonyos czélra szükséges tulajdonok tekintetében káros visszaiítődés nem jön létre. Hangsúlyozom azonban, hogy mindig csak oly tulajdonságokról van a szó, melyek nem az egyénben, mint