A pesti állatkert ismertetése egy szakértőtől. Pest, Emich Gusztáv, 1866. / Sz.Zs. 1463

_9 Évezredek óta fáradozik az emberiség azon, hogy hasznos állatokat szelidités által háziakká tegyen. Az embernek ezt önérdeke parancsolja. Ha tekintjük a minket környező és a civilizált ember 1 é t e 1 é r e nélkülözhetlen állatokat, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb faj honosítás és mesterséges tenyesztés által lett haszonhajtóvá. Házi állatainkat kellett, hogy elődeink magukhoz szoktassák : igy a szarvasmarhát, juhot, lovat, kutyát, kacsát, tyúkot stb. A halak több neme, például a ponty, lazacz, csak is a mesterséges tenyésztés utján nyert nemzetgazdászati jelentőséget. Az ember által meghódított állatfajok száma azonban még nagyon csekély azokéhoz képest, melyek kevés fáradsággal házi állatokká téve, anyagi jólétünket nagy mérvben emelni képesek lennének. Ez állítás igaz volta leginkább kitűnik szüktermésü években és marhavész idején. Ha csak egyetlen, nagyobb mérvben termesztett tápnövényünk egy évi termése nem sikerül, ha szarvasmarháink között valamely ragály üt ki: egész vidékek, sőt órszágok népei szen vednek szükséget miatta, s néha jólétük hosszú időre megsemmisül; eleven például szolgál Csehország, melynek némely részében a burgonyabetegség valódi nyomort idézett elő, s ennek oka az: mert beérjük azon még kevés hódítással, mit a növény, de különösen az állatvilágban őseink téve — örökségképen reánk hagytak. Columbus és Drake korától fogva e század elejéig alig történt elöhaladás e téren, pedig az itt tett foglalások még a civilizatióra is kihatással vannak. Ujabban mind több állátkert és honositó társulat lép életbe, s ezek némelyike már is, fennállásának oly rövid ideje alatt, szép eredményeket bir felmutatni. Ezért üdvözöltük nagy ürömmel a pesti állatkertet, ezért hiszszük, hogy saját érdekeit felismerő közönségünk az egyesek nagy erőmegfeszitésével létrejött intézményt melegen felkarolni fogja, s ez által lehetővé teszi, hogy a honositás terén is üdvösen működhessék. Ezen vállalat eszméjét nálunk először Kubinyi Ágoston ur pendítette meg, azonban a forradalom közbejötte elhangoztatá azt, utóbb Xántus fölelevenítette kis baráti körben. Az eszme élénk viszhangra talált, s ama néhány férfin, kik a megszíilemlett eszmét akkor felkarolták, annak végig hü apostolaivá lettek, küzdve számtalan nehézségekkel, melyeknek legnagyobbjai vol