A pesti állatkert ismertetése egy szakértőtől. Pest, Emich Gusztáv, 1866. / Sz.Zs. 1463

28 Ámde ne feledkezzünk el a tó szélén lépdelő, röpkedcí, ide-oda szaladgáló gázlókról sem. A tavon levő hazai vizimadaraink közül különösen a borzos gödényt (Pelecanus crispus. Krausköpfiger Pelikan) emiitjük meg. Csőre hosszú, kúpos, alsó kávájának hajlékony . ágai nagy, sárga begyzacskót tartanak. Teste fehér, tarkója és nyakszirte hosszú, göndör tollal födött. Hossza öt láb. Begyzacskóját a szabadban néha egészen megtölti halakkal, melyek táplálékául szolgálnak. Valódi hazája a kaspi-, fekete- és földközi tenger partjai, azon,ban a Tisza és Duna vidékén is tanyáz. A gázlók között igen érdekes példányok vannak; a szép hófehér kócsag (Silberreiher), mely büszkén sétálgat a parton. A többi közül azonban szemünkbe tűnik a Hölgy daru (Anthropodes Virgo, numidiscbe Jungfrau). A közönséges darunál jóval kisebb, keesteljes alkotású madár, mely nemcsak magaviselete, banem szép színezete által is magára vonja a figyelmet. Galambszürke tollazatú, nyaka fekete, s fejéről két fehér tollbokréta lóg alá. Ott léptetnek a feli ér és fekete gólyák (Ciconia alba et migra, weisser und schwarzer Storch). Itt-ott látható egy-egy szürke gém (grauer Reiher) bevont nyakkal, mozdulatlanul állva, mellette sralad el a szép kis a r a n y 1 i 1 e (Pluvialis apricarius, Goldregenpfeifer), mely feltűnő külseje és éles füttye által vonja magára a figyelmet. Eme alig galamb nagyságú fürge gázló, fölül barnafekete, aranysárga foltokkal tarkálva, melle nyáron át feher, télen fekete. E gyönyörű madár sajátképeni hazája földrészünk éjszaki vidékei, azonban nálunk is előjön, különösen vonuláskor. Van még egy kitűnő gázlónk, melyről megfeledkeznünk nem szabad; ez a barna ba11 a (Ibis falcinellus, der braune Ibis, kupferbrauner Sichelschniibler). Az egyptomi szent madár családjához tartozik s rokonságát elárulja alakja s magaviselete által, mely eléggé méltóságteljes, de színezete egészen más. A barna hatla csőre hosszá, görbe, lábai hosszak ; alakjára s nagyságára nézve hazai madaraink közül legtöbbet hasonlít akis pólinghoz (Brachvogel), színezete sötét vörhenyesbarna, szárnyai és farka biborfénynyel zománczolt sötétzöldek. Hozzánk mint vándor madár jön a Kaspitenger környékéről s nagyobb mocsárainkon költeni is szokott. Körutunkat folytatva legelőbb is a f á c z á it h á z tűnik fel előttünk. Ez tizenegy öl hosszú, három öl széles, csinos diszitményekkel ékített épület, s elöl sodrony hálózattal boritolt előudvarral bir, mely utóbbiban a fáczánok vznnak nappal elhelyezve, mig