Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

86 * lioló ebeket, előre futva megközelíthessék, fedeztem fel egy keresztutat, a mely az egész mezőt átmetszette. Ez úton egy bizonyos pontig, a hol a nádas belsejébe futó csatorna szűk, csak egy lépésnyi lőtávot adott, elősiettem. Ott megállva, a közeledő vadászatra várakoztam. Csak lassan haladt az felém, mert az erősen megsebzett farkas többször megállíttatta magát az ebek által, midőn a hatalmas ordas lővonalam előtt elhaladott, az őt környező ebek miatt nem lőhettem reá. A másik oldalon ismét megkezdődött a küzdelem. Hallám a farkas morgását, melybe a borz-ebek csaholása vegyült. Néhány perc múlva véget ért a vadászat s teljes csend uralkodott ismét. A borzeb csak kelletlenül vadászik a farkasra s épen azért soha sem lehet a megsebzett vad hosszú üldöztetésére, avagy az elesettnek elcsaholására számítani. Az a farkas tehát, a mely helyben össze nem rogyott, többnyire elveszett. Egy kis idő múlva, a nádas átellenes oldalán ujabb vadászat kezdetét jelezték az ebek. A hajsza ismét felém vette a cukornádason keresztül az irányát; ismét nagyon lassú volt, a futam s világosan ki lehetett venni, hogy az ebeknek sebesült farkassal van dolguk. Mintegy száz lépésnyire tőlem, erélyes megállító csaholást hallottam. Amíg e küzdelmet figyelemmel kisértem, váratlanul csendes nádtörést hallok közelemben s reá rögtön egy egészen ép farkast látok a nyíláson lopózkodni. Gyorsan utána küldöm lövésemet, a melyet az öszszerogyás megörvendeztető hangja követett; oda siettem; a farkasnak hátgerince tört el s félig ülve, félig fekve, fogait vicsorgatva vonszolta magát tovább. Lövésem által