Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - II. Rész. (Megérkezés Alexandriába. Egy nap Alexandriában. Utazás Kairóban. Megérkezés Kairóba. Négy nap Kairóban)

66 roltak, hogy az előkornak érthetetlen tanúiként szerepeljenek. Egyetlen egy obeliszk áll még ősi helyén. Ugyanaz, a mely jelenleg egy müveit, mező közepén Malariye falu közelében emelkedik ki (magassága 20—27 m.) a hires napváros utolsó jeleként a talajból, a mely egyszersmind az ismert obeliszkek legöregebbike. A négy oldalon levő feliratok egyenlő tartalmúak. Első Usertas királyt (Krisztus szül. előtt a harmadik évezred közepe táján) nevezik az obeliszk megalapítójának s e hatalmas szén-kő oszlop felállítását egy 30- éves csillagászati korszak kezdetével avagy megújulásával hozzák kapcsolatba. Fénylő rézlapok fedték hajdan csúcsát, ezeket azonban a középkorban értékesítették az arabok. A hely, a hol ez obeliszk áll, egyszersmind azon főbejáratnak a fekvését jelzi, a mely a nap-isten legrégibb szentélyébe vezetett. A még fönnálló sáncforma falkerítés egyszersmind a templomcsoport terjedelmét jelzi. Megjegyezzük még, hogy az időszámításunk előtti 13-ik századból származó papyrus-okmányok szerint Heliopolis megerősített hely volt, s azon hosszú erődítési vonalnak, a mely Bubastus (ma Tell-Bast) és Tanis-on (a bibliában: Zoán, ma: San) át egészen a középtenger partján fekvő Diospolisig (most Damiette) terjedt, s a Delta területét a keleti ellenséges népek betörései ellen volt hivatva megvédeni, — a legdélibb pontját képezte. • . * • ; • Kairóból Heliopolis régi romhelyéig egy műút vezet, mely l

1^ óra járásnyira a sivatag szélén húzódik s több helyen ültetvények és építmények által szakíttatik meg. Amint az ember a khalifa-város vaskapuján (bab-el-hadid) áthaladott, egy hosszú út előtt áll, a mely mindkét oldalán