Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - II. Rész. (Megérkezés Alexandriába. Egy nap Alexandriában. Utazás Kairóban. Megérkezés Kairóba. Négy nap Kairóban)

63 Délkeleti irányban mindig megakadt szemünk a sivatagon s a kopár hegyeken. Rövid idő múlva feltűnt szemeinknek a zöld mezők s bokrokkal körülvett heliopolisi hires obelisk. Itt, e kiválóan klasszikus helyen, Bugs pasa barátomnak azon szavaival akarok élni, melyeket e hires Egyiptológus, egy hozzám intézett levelében Heliopolisról elmondott: »Ha a vándor, az ó-korban, Memphisből a Nilus túlsó részére jutott, s az úgynevezett »Szent útra« tért, a mely a folyam keleti partján Babylonon át (a mai Ó-Kairó közelében) éjszaki irányban tovább vezet, már messziről jelezték neki a számos obeliszkek a kor és a történelem által hiressé lett nap városának közelségét. Szorosan a sivatag szélén, ahol a művelt talajnak sötét földjével a sivatag sárga-vörös homokja összevegyül, állott a világosság istenének, Ra-nak szentélye, melynek létéről a lobor sírok legrégibb feliratai is tanúskodnak. E szentély, valamint a mellette fekvő város legrégibb s legnépszerűbb neve minden korszak szövege szerint: Annu. A szentírásnak On-ja ez, a melyben azon Potiphár pap lakott, a kinek Asnath nevü leányát, az akkori Pharao, József miniszterének adta feleségül. E név mellett, a templom s a hozzátartozó város, még Pi-rá, azaz »a nap istene: Rá-nak városa« névvel is bírt, s ebből származott Heliopolis görög neve. A szentély s a helység legrégibb nyoma alkalmasint a keletről a Delta közé húzódott s a későbbi Heliopolis helyén letelepült arab bevándorlókra vezettetik vissza.