Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - II. Rész. (Megérkezés Alexandriába. Egy nap Alexandriában. Utazás Kairóban. Megérkezés Kairóba. Négy nap Kairóban)

38 lép, a déli hőnek szürkéskék páráiba fátyolozva, alsó Egyiptom a vándor elé. Damanhúrt, ezt a kis arab városkát rég elhagytuk már; folytonosan szemlélődve, ujabb benyomásokat nyerve repülünk át a síkságon. A Nílust elértük; a vas hidon át robog a vonat, először üdvözöljük e történelmileg legrégibb folyó fenséges barna hullámait. A folyam jobb partján Kaffr-ez-Zayat, közelfekvő kisszerű helységnek a pályaudvarán robogunk át. Nem sokára egy régi, nevezetes, Tanta nevü városhoz érünk. Távolról, virágzó kertek, pálmák és komor pharaofügefák által környezett romhalomhoz hasonlít s csak közelebbről szemlélve fedezzük fel benne keletnek tarka, mindig mozgalmas életét, vad rendetlenségben — úgy szólván egymás hátára dobált — szürke agyagból épült háztömegeit, melyekre az arab styl mégis festői díszt lehel. Tanta nagyon rosz hirben áll évenkint, háromszori vásárai miatt. Már Herodot korában divatoztak AlsóEgyiptomban, akkortájt a keleti Deltában, ilyen, az egész országot mozgásba hozó sokadalmak, melyek féktelen tivornya és dőzsöléssé fajultak. Az ó-korban Bubastis istennő tiszteletére, majd tantai Said ünneplésére (SejdAchmed el Bedavi), — aki 1200-ik év körül mint szent halt meg, — tartattak s tartatnak meg máig is régi fajtalanságukban ez ünnepek. Csak néhány percig állt meg Taniában a vonat, azután hasonló vidéken át s mindig ugyanazon képek mellett robogtunk tovább. Benha-el-Asl mellett a damiettei síkságon halad át az ember.