Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

II. Kötet - IX. Rész. (Ain-es-Sultán. El-Audje. Abd-el-Kader. Baisán. Táborhegye. Názáret. Utazás Haifába. Hajóra szállás)

178 A madárvilágból a berekben csak néhány pár trielt és több kányát láttam. Visszasiettünk tehát lovainkhoz, fölnyergeitettük azokat s ugyanazon az úton, melyen jöttünk, visszanyargaltunk a fensíkra.. Már alulról láttuk, hogy sajátságos, sötét köd emelkedik fel a levegőbe, de nem tudtuk okát megmagyarázni. Mikor fölértünk, igen csodálatos látvány merült föl előttünk. Az egész puszta, a Jordántól a keleti véghegyek lábáig füstfelhőbe volt burkolva, melynek fekete öléből itt-ott fényes lángok csapkodtak ki: az a terület, melyen reggel átnyargaltunk, egész tűz és lángtengerré változott. A puszta füve hihetetlen gyorsasággal ég s percről-percre figyelhettük a tűz terjedését, a füstoszlopoknak felénk való közeledését. Juszuf, egy török lovas tiszt, turkesztáni születés, izmos öreg ember, ősz szakállal, a ki hatalmának jelvényéül korbácsot tart kezére fonva, előre nyargalt, mutatván mindenütt a legrövidebb utat. Szép nyargalás volt ez, keresztül egyenest a pusztán, követve az égéstől, mely oly látvány, minőt csak más világrészek nagyszerűsége nyújthat. Egy, szintén a lángoktól üldözött vaddisznó csak pár lépésnyire szaladt el lovam mellett. Hosszú ügetés után gyorsan kijutottunk a pusztából és keresztül vágtattunk olyan területen, mely magas, bogáncsalakú növényekkel volt borítva, melyek nagyon megkínozták lovainkat. Két óra múlva a vidék jellege megváltozott.