Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - II. Rész. (Megérkezés Alexandriába. Egy nap Alexandriában. Utazás Kairóban. Megérkezés Kairóba. Négy nap Kairóban)

34 A házak mindig kisebbek lesznek; a legelőkelőbb város is elhagyott kertek, megnevezhetlen törmelék és piszokbuckák mellett fekvő rom-épületek és puszta temetők között végződik. E jelleget itt még világosabban kidomborították az összedőlt sírok, ama sajátságos gömbölyű épületek és kupolák, kisszerű pálmaerdők, pihenő, nehéz teherrel megrakott tevék, félig vad kutyák, bivalyok, szamarak és az egész levegőt elárasztó sárgás por. A város utolsó házai között egy mesterséges gömbölyű halom emelkedik, s ezen áll Pompejus oszlopa, a 63 láb magas, vörös assuani syenitből faragott mű, melyet egy nyers kidolgozású korinthusi tetőzet diszít. A régi időben állítólag Diokletian császár szobra állott itt. Kedvező pillanatban érkeztünk, a dombról gyönyörű kilátást élveztünk, a legpompásabb fényárban feküdt előttünk a város ; éjszaki irányban a nagy tengertükör, délkeletnek á sárga fövenypartok és a terjedelmes Maryut-tó. A nap épen nyugovóban volt; arcát oly meleg gőz és por köríté, mint nálunk a ködös napokon; a nyugati égalj a legtarkább színvegyülékben pompázott, a narancssárga, piros és a kék szinek, a legélesebben el valának különítve egymástól, de azért valamennyire arany fény borult, mig a keleti égaljat az éjnek, a fényes csillagok által csak itt-ott áttörött, kékes árnyai fedték. Ily tüneményeket csak a kelet, s mindenek előtt a fény világáról hires Egyiptom képes elővarázsolni. Amig mi a természet kellemes hatása alatt élveztük a gyönyörű tájképet, zajongó csapatok vonultak el az