Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - IV. Rész. (Megérkezés Siutba. A nílusi hajó. Utazás a Níluson Assuanig. Philae

145 Sajnos, a félénk állatok nem engedték magukat a hajóval kellő lőtávolban megközelíteni, megállottunk tehát s a nagyherceg és én a szárazföldre eveztünk; néhány parti bokor elegendő fedezetül szolgált s mi nyugodtan vártuk az impozáns kékfejü keselyűk visszatértét a megzavart lakomához; sajnos, a falánk dögkánya-páron kivül, melyekből egyet lelőttem, semmi sem jelentkezett. A lövésre néhány kíváncsi felláh — itt már egészen sötét, csaknem meztelen alak — sietett elő, a kiket azzal bíztunk meg, hogy a keselyűk számára naponként tegyenek ki dögöt s az állatokat semmi szín alatt se zavarják el; visszautazásunk alkalmával ugyanis a kékfejü keselyűkre még egyszer meg akartam szerencsémet kisérleni. A derék emberek, derekas borravaló reményében megígérték, hogy kívánalmainknak a legpontosabban eleget teendenek. Hajónkhoz eveztünk csolnakunkkal s azonnal folytattuk vizi utunkat. Egy kopár szikla alatt haladtunk el, melynek tetejét egy régi Sech-sír koronázta; a magaslatok ezután hátra felé húzódtak ismét, a meglehetős széles és jól müveit Esne síkságnak tért engedve. Napnyugtakor a pálmaligetekkel, dűs kertekkel s árnyékos fasorokkal díszített Esne városához ért hajónk. A kikötőhelyen horgonyt vetettünk s a fedélzetről élveztük az élénk és tarka keleti életnek csinos képét, mely a gőzhajó megérkezésekor a partokon tárult elénk. A forró napra hűvös és üdítő est következett, mely igen jótékony hatást gyakorolt reánk, mert a fojtó szélre izzó meleg, tényleg afrikai idő következett. UTAZÁS KELETEN. 10