Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

6 Wilczek a hajóra kisért, a melyen két évvel előbb kellemes napokat élt át velem. Ebéd után visszatért a szárazföldre, hogy néhány perc múlva a vár erkélyéről búcsút intsen a távozó hajónak. A szép vidéket élvezendők, a hajó fedélzetén időztünk mindnyájan; Duino vára, Miramár, Karsztnak meredeken eső függélyei, a napfényben ragyogó Trieszt, utazásunk első örvendetes tájképeit képezték. Az osztrák hajócsapat s az Askolt nevü orosz gyorshajó mellett nagyon közel haladtunk el; a tisztelgő hadi hajók mindig harcias látványt nyújtanak; a tengernagy-hajóról hymnusunk hangjai zengtek át s midőn az orosz naszád mellett valánk, a cárok hymnusának komoly de szép dalát zendítettük meg. Csakhamar eltűnt szemeink elől Trieszt s Isztria sekélyes partjainak mentében dél felé hajóztunk. Néhány órát a fedélzeten töltöttünk el; a levegő hűvös volt ugyan, de a közép-európai tél örömei után, mégis üdítő hatást gyakorolt reánk. A hajókamrák otthonias berendezésével s a kipakolással eltöltöttük az egész délutánt s a hajó belsejében csakhamar kellemes társadalmi élet fejlődött ki. A késő ebéd megrövidítette az est óráit s a nyugalom perce nemsokára bekövetkezett. Szürke, felhős éggel, széllel s a hűs légáramlat kíséretében tengerhullámzással ajándékozott meg február 11-nek a reggele. Az utasok legnagyobb része megbetegedett s ama borús hangulatnak, a mely a gonosz elemek szeszélyei folytán nagyon sok emberen erőt vesz, én is rabja lettem. A betegek s az egészségesek a nyugtalan habokat bámulva, együtt ültek a fedélzeten. Délelőtti tiz órakor