Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

100 csak egy keskeny földnyelv köti össze. Itt kiszállottunk s az arabokat a sziklakúp mögé küldtük a csolnakokkal. Néhány perc kellett, mig erélyes és nyomatékos magyarázatokkal hallgatásra bírhattuk barna kísérőinket, pedig nem igen vesztegethettük az időt, a földnyelven a legnagyobb csendességnek kellett csakhamar uralkodnia, mert a nap első jelei már mutatkoztak keleten. Az arabokat egyszerűen rejthelyeikre kergettük s Osmán őrként maradt vissza. A földnyelv s a sziklakúp hosszában, sűrű partbokrok s kőtuskók mögé kuporodva, helyezkedtünk el. A hajnal hasadtával megkezdődött a vízi szárnyasok húzása is; a gémek valának az elsők, utánok a kormorák, kacsák, gödények, csüllők, kisebb parti szárnyasok, nádas kányák s halászsasok következtek. Számtalan lövés ropogott a hosszú lővonalon ; a gödény csapatok kiválóan tartós tűzzel fogadtattak, a lőtáv azonban, sajnos, mindig nagy vala; az alsóbb rétegekbe csak kettő tévedt e madarakból s az urak keltejének zsákmánya is lőn. A csillagok már eltűntek, az éjt felséges afrikai napkelés követte, s a felhőtlen nap heve érezhetővé tette magát; midőn helyeinket elhagytuk, a húzásnak vége volt; mindenki felszedte zsákmányát s a sziklakúp alatt hevenyészett kikötőhöz sietett vissza; ott jöttek össze az urak, ott feküdtek a csolnakok mellett az arabok s Osmán őrködött az egész fölött. Két gödény s külömböző szárnyas esett ez úttal áldozatul; egy szegény dögkeselyűnek is életével kellett lakolnia, a miért lővonalunk fölött röpült el kíváncsian. Rövid pihenés után ismét fölkerekedtünk, hogy a parti bokrokat átvadásszuk. A földnyelvtől kiindulva éj-