Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)
I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)
96 már, midőn nem kis ijedtségemre két gödényt pillantottam meg, a mely előőrsként a viz tükrén úszkált; két oldal felé nem fedezhettem magam; mindennek vége volt y a ravasz állatok rögtön észrevettek s felemelkedtek; ez volt a jel a szárazföldön pihenő csapatok számára, suhogó szárnycsattanásokkal repült rendetlenül szerte széjjel az egész társaság. Csak a kíváncsi csüllőknek kellett az okot közelebbről megvizsgálni s károgva röpkedtek körül; nagy örömemre a sok kicsi között felfedeztem egy nagy barna fejű halász-csüllőt; e derék állat egészen uj volt előttem. Egy szerencsés lövés birtokomba kerítette őt. Azon hely, hol a madártársaság pihent, mindennapi emésztő helye lesz a társaságnak, mert a talajt vastag madártrágya-réteg borítá; azon kívül nagy számú kellemetlen szagú halhulladék s tollazat is feküdt itt. A tanyára visszatérve, elhatároztuk, hogy a délutáni s esteli húzást ismét a parton elhelyezkedve várjuk be. Én azon helyet választám magamnak, a hol reggel Pausinger barátunk a gödényt elejtette. Úgy, a mint lehetett, leguggoltam egy bokorban s az apportirozó arabot magam mellé rejtém. Mindegyikünknek volt egy ilyen barna legénye, a » / ki a hullámok közül is előhozza az elejtett vadat, csak nem szabad e pénzsóvár emberekkel hosszú beszédbe ereszkedni, s az elejtett zsákmánynak nem szabad előtte nagyon örülni, különben a part szélén kezdenek mindig magasabb árakat követelve alkudozni, a fokozódó vadászkedvre számítván nagy bölcsen. Mihelyt az állat elesik, meg kell nekik mutatnia a pénzdarabot s mielőtt az