Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

Két nappal előbb hagytam csak el, hosszú utazás után, messze Nyugot-Európából sietve vissza, a vasutat; visszatérésem rögtöni vala; egy hű barátot kellett utoljára, az örök nyugalom helyére kikísérnem. Borús hangulattal léptem be tehát a vasúti kocsiba s csak a hideg figyelmeztetett az örömökre s a boldogságra, a melynek a ragyogó Kelet melege elől csakhamar el kellett tűnnie. Egy éles fütty, s robogva gördült ki a pályaudvarból a vonat. Sötét éj uralkodott a szabadban; hó, jég és viharból állott az »Isten veled!« Nem nagy, de vállalkozó uti társaság ült együtt a háló-kocsiban. Nagybátyám, a toskánai nagyherceg, gróf Waldburg tábornok, Mayer apát udvari plébános, Eschenbacher őrnagy, Hoyos József gróf, Pausinger festő és én képeztük a tulajdonképeni keleti zarándokokat. Wilczek János gróf a tengerig kisért el, ahonnan útja Olaszország felé vezette. Csakhamar nyugalomra tért egyik a másik után; Wilczek és én azonban, beszélgetésbe mélyedve, sokáig fenmaradtunk, mignem az öreg éj óráiban minket is elnyomott az álom. Dermesztő hideg ébresztette fel reggel az utasokat s reszketve guggoltunk egymás mellett. A kalauz állítása szerint 20 fokot mutatott a hévmérő s az ablakok jégpálmái szavainak igazsága mellett tanúskodtak. Egyiptom örök nyara pompásabb pálmák élvezetében részesítend nemsokára! Adelsberg vidékét vastag hóréteg fedte, s a távoli sötét fenyvesek gyönyörű téli képpel kedveskedtek. A tiszta ég