Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövésre való beugrás

92 Fónagy : A vizslaidomítás már előre figyelmeztetjük a nyugodtan való maradásra. Ennek megtörténtével elnyomjuk a pisztoly ravaszát és megfigyeljük ebünk magaviseletét; ha nyugtalankodik. fenyítsük meg, — tartsuk vissza az esetleges megugrástól, s ez esetben korbácscsal adjuk tudtára, hogy nem viseli magát helyesen. Ennek elmultával tovább sétálunk, s úgy járunk el, mint előbb. A 4—5 próbánál már nem szükséges az ebet előre figyelmeztetni, hanem úgy nyomjuk el a ravaszt, hogy az eb csak a durranásra legyen figyelmessé, a mikor talán összerezzen, fejét magasra emeli, füleit felhúzza, szóval fülel erősen s szemeivel jobbra-balra a távolban keres. Azt azonban nem kell bevárni, míg ő az egész tájékot szemeivel átkutatja, hanem mindjárt a durranáskor reá legyintünk a korbácscsal, s a pfuj, csendesen stb. szavakat használjuk az eb elcsendesítésére, — ezt 5 —6-szor kell próbálgatnunk és 1 2 nap alatt pisztolylövésre az eb nyugodt lesz. Ha a pisztolylövésre nyugodtan marad, vadászfegyvert lehet kivinni, azonban az eb most is vezetéken legyen. A vezetéket most már nem a kezünkben tartjuk, hanem esetleges övünkhöz vagy valamiképen derekunkhoz erősítjük, s hagyjuk az ebet magunk mellett menni, s egy nem figyelmeztetett pillanatban, mintha czéloznánk, elsütjük a fegyvert és az ebre azonnal reá pisszentünk vagy figyelmeztető szavunkat hallatjuk. Ezt addig kell próbálgatni, míg az eb egészen nyugodtan nem marad. Ennek utána ismét vadas területre megyünk, de szükséges, hogy az eben rövid spárga legyen; ha a vadat állja, szépen hozza megyünk, megsimítjuk, aztán folyton az ebre figyelve, kiverjük a vadat, de most még