Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövésre való beugrás

Az elrontott vizslának liibái stb. 89 csérni, és azonnal ki kell vezetni a zárt helyről, hogy a nyulat továhh ne lássa. Ezt többször kell ismételgetni. Később azonban már nem kell előre lefektetni, de a mint a nyulat beeresztik s a mint meglátta az eb, azonnal fektetni kell, — később, a mint meglátja a nyulat, magától fog feküdni. Hanem azért a mezőn mégis fegyver nélkül kell a fentebbiek szerint eljárni. Ezen módszert már sikeresen megpróbáltam, s azért hasonló eseteknél melegen ajánlhatom. Minden olyen ebet, mely mar a nyulat megugrottá, többször kell fegyver nélkül a területre kivinni, - s nyúlra különösen tavaszszal vezetgetni. A tavaszi vezetések adják az ebnek a legjobb iskolát, mert ilyenkor fegyver nélkül kell kimenni s mert a foglyot, nyulat nem lehet lőni. Ha az eb foglyot s mást is megugrana, a következő eljárást kell követni. Mindenek előtt fel kell hagyni az apportiroztatással, s ha egy saisonon keresztül nem apportiroztattunk s a fentebbi eljárást követtük, a jövő évben kitűnő eb lesz az elrontottból, — s bár eleinte nem is, de később már lehet vele apportiroztatni is. o. A lövésre való beugrás. Ha az eb a lövésre beugrik, ez, ha nem nagyobb, mindenesetre van olyan hiba, mint ha a vadat megugorja. A mint már említém, ha több vad van együtt, s ha az eb beugrik, felzavarja a vadat, és ugyanez történik, ha az eb a lövésre beugrik; akadályoz továbbá bennünket mindenekelőtt az esetleges második lövésben, de meg, ha a foglyok nem rebbennének fel egyszerre, az első lövésre az eb beugrására okvetlen fölröbbenne mind. Ezen hibát az eb mindenesetre a vezető hibájá-