Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Szófogadatlanság

78 Fónagy : A vizslaidomítás. földre s lehetőleg födött helyre, a hol nem fog bennünket könnyen megtalálhatni; ha nem nézne vissza a füttyre, a hívó hangot még egyszer hallatjuk és folytonosan vigyázunk, fel-fel nézegetve, váljon keres-e már bennünket s ha rossz irányban keresne, még fütyülünk neki és ha megtalált bennünket, dicsérjük meg. A fektetést, hívást ily módon többször gyakorolva, ha vadnélküli területen is szófogadó lett az eb, kivihetjük vadas helyre, de mindig fegyver nélkül. Ilyen gyakorlatra legjobb a tavaszi idő, ámbár a nyár és az ősz is jó, de ha tavaszszal végezzük mindezeket, őszre már javított ebünk van. Ezen módszerrel egy teljesen elrontott settert javítottam meg. mely előbb P. grófnál, később V. urnái volt. Három éves koráig nem tudom, hogy vadásztak vele és hogy milyen dresszurát adtak neki. Utóbbi időkben V. urnái az agarak között járt vadászni és határt nem ösmert őrült nyargalásában. A mikor a kezeim közé jött, akkor az ülésen kivül egyebet nem tudott. Kíváncsi voltam, váljon hogy keres kint és micsoda hibái lehetnek ? Egy szép délelőtt kivittem vezetéken minden előleges dresszura nélkül. A szegény állat alig tudott vezetéken járni, de mégis valahogy sikerült kivezetnem. A mint meglátta a szabad mezőt, sírt örömében. Leeresztettem a vezetékről. Pompás angol stílben keresni kezdett s míg csak 100 lépésnyire ment, gyönyörködhettem benne: ekkor azonban óhajtottam volna, hogy jobbra vagy balra forduljon s egy erős füttyel akartam tudtára' adni óhajomat. Fütyültem egyszer, kétszer s az ég tudja hányszor, mintha csak be lett volna dugva a füle, még csak