Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Rossz orr

74 Fónagy : A vizslaidomítás. szervei nein működhetnek jól. Van eb, mely szaglószervezetét egy időre tönkre tette s az alatt az idő alatt absolute nem képes szimatot érezni. Az ilyen baj lebet időszerű s azért az ebet, ha tényleg mutatkozik is rajta az orrhiány, nem kell mindjárt elitélni, próbálgatni kell vele többször a vadászgatást és néha rövid idő alatt a szaglását ismét visszanyeri. Megtörténhetik az is, hogy, mert az eb fiatal és még nincsen tisztában a vad szimatjának felfogásával, semmi szimatot sem véve fel, mintegy vakon belemegy a fogolycsapatba, és mi kimondjuk reá, hogy nincsen orra! Pedig ha türelmesek vagyunk s egy hétig, ha kell két-három hétig is próbálgatjuk, végre az eb rájön a szimat mibenlétére, is magától is megtanulja, hogy ha olyan szag, mint az esetleg lelőtt fogoly szaga, az orrába ütődik, az a fogoly szimatja és tapasztalni fogjuk, hogy ebünk egyszerre megváltozik és pompásan áll jó messziről. Ennek a magyarázata az, hogy az eb megismerkedett a vad szimatjával, holott azt azelőtt nem ismerte. Mindenesetre jó az ilyen ebnek, a melyről még egész bizonyosan nem tudjuk, hogy váljon tényleg orrbaja van-e, teljes szabadságot adni, mert megeshetik, hogy a folytonos kommandirozás folytán ebünket vagy elhívjuk a vad szimatjától, vagy a sok felesleges szólongatás folytán zavarba hozzuk s így aztán nem képes correcte dolgozni, s rossz viselkedésének okát tévesen az orrban keressük, holott a hiba valószínűleg, a vezetőbeu van. Nem kell tehát munkája közben az ebet zavarni; hagyni kell, hogy kénye-kedve szerint menjen ; nagyon természetesen, hogy csak olyan messzire a míg a lefektető füttyöt meghallhatja. Ha a nem zavart keresés közben verne ki vadat,