Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az elrontott vizslának hibái, s a hibák hetyreigazítása

Az elrontott vizslának liibái stb. 79 lenni. Meg kell azonban érteni, hogy szerintem nem az a jó vadász, a ki jól lő, mert az ilyen csak jó lövő! Itt röviden csak annyit említek meg, hogy az olyan vadász, aki kapzsi, aki túlságosan irigy, annak lehetetlen, hogy jó kutyája legyen. Az ilyen vadász irigy vadász ugyan, de nem jó. Az ilyen vadász minden vadat össze szeretne lőni, aggatékán hordani, de jó kutyája soha sem lesz, mert az soha sem gondol magára, sem társára, annál kevésbé vizslájára. Az ilyen vadászok szokták a legtöbb szerencsétlenséget okozni, mert összes gondolatuk tisztán csak az előttük fölrebbenő vadon van; sem istent, sem embert nem ismernek ilyenkor! A fölrebbenő vadra vaktában lőnek. Természetesen az ilyen kapzsi pecsenyevadász nem élvezi kutyája jóságát, szép állását, szép magaviseletét. Hiszen ő nem is sportból, hanem csak azért vizslázik, hogy mentől több pecsenyét szolgáltasson majd az eb is a tarisznyába! Minden vadász örül, ha sok vadat lő, de azért a correct vadásznak első sorban a sport van a szeme előtt. Miután pedig a vizsla vezetése majdnem egy külön neme a vadász-sportnak, mindenesetre igyekezzünk azon is, hogy ebünk tökéletes legyen. Az igazi vizslabarát inkább hagyja a vadat elmenni, mintsem hogy rossz vizslája legyen. Az ilyen vadász az igazi vizslász! Az ilyen vadászt örömmel látja mindenki, bármely vadásztársaság, mert tudja, hogy rendes vadászszal van dolga. Ne érezzék sértve magukat azok, a kiknek rossz kutyájuk van, de itt írásban adom, hogy bizony nagyon kevésre becsültetik az olyan vadász, a ki rossz vizslájával a vadászatoknál másoknak alkalmatlankodik, és legyen