Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

A vizslával való vadászat 61 a párosan robbenő foglyok összeszedésénél. Ha lefekvés után felkel és többé nem áll, megdicsérjük, előre küldjük keresés végett az esetre, ha netalán még maradt volna egy-két darab valahol elbújva. Ha ebünk újból áll, bár lehet, hogy a lelőttekből lesz egy, mégis az álló ebhez megyünk és előre küldjük ; ha ő nem menne, mi megyünk előre és megpróbáljuk kiverni az esetleg élő vadat, de, ha ez nem sikerülne, ebünket fogjuk előre küldeni és az apport előhozására biztatni, mit ha teljesített, megdicsérjük. ' A legtöbb fiatal vizsla igen sokszor oly szilárdan áll, hogy mérget mernénk reá venni, hogy egy csapat foglyot áll; hozzá megyünk kellő óvatossággal, már fel vagyunk izgatva és ez megcsóválja a farkát és előre szalad. Az ilyen eset a legtöbb vadászra nézve hideg tuss; lehűti az embert egészen. S azok, a kik a tussokat nem szeretik, majd nem méregbe jönnek, úgy mint a ferblista, kinek két filkó van a kezében, s a harmadik is megjön, de lovon ül! Szóval egy nagy csapat foglyot remél az ember és nincsen semmi! Hát biz ez lehűti az embert! A legtöbb vadász ilyen eset után elitéli az ebet. Es magunk is, ha látjuk a más ebét így hamisan állani, szeretjük azt mondani, hogy az ilyen ebnek nincsen orra, pedig ezen feltevés nem áll mindig. Az efféle dolog többnyire fiatal, tapasztalatlan vizslákkal szokott megtörténni, s ez is inkább a jobb orruaknál és a nagyon óvatosaknál. Mert a jófaj vizslának nagyon finom szagérzéke van és amint orrát megüti egy általa nem ismert szag, szimat, azonnal megáll! Megtörténhetik az is, hogy pl. magasabb gazban megállja ugyan a nyulat, de az oly észrevétlenül csúszik, menekül el, hogy mi nem látván a nyulat azt hiszsziik,