Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

A vizslával való vadászat 65 Egyik barátomnak volt egy remek formájú ebe. s egészen a bevezetésig sikerült dressurája is volt neki; kint a mezőn is jól volt vezetve, hanem már a vadászaton nem sokat ért. Ezt az ebet megvettem 100 frtért, s azt hittem, hogy fogok belőle valamit csinálni, de nem lehetett belőle faragni semmit, Tökéletes eb soha sem lett belőle, volt tulajdonosa ugyanis az említett módon vadászott mindig vele, s a szegény állat úgy látszik visszaemlékezett a rossz bánásmódra, mert sokszor minden ok nélkül lefeküdt, máskor meg nem mert előre menni, hanem e helyett hátára fordult és félelmét minden módon igyekezett kifejezni. Megpróbáltam vele' minden lehetőt, mégis rnegmaradott félénknek, s majdnem hasznavehetetlennek. Ha az imént vázolt módon csak magunkat mulattatjuk, az még megjárja; de ha társaságban vadászunk és az egész társaságnak úgyszólván szenvednie kell egy ilyen vadász társaságában, — az már nem megy! Ily vadászmodor mellett únottak leszünk, s mindenki félni fog velünk vadászni és a faképnél hagynak kutyánkkal együtt! A milyen szép a vizslászat, épen olyan kiállhatatlan a rossz vizslászó. Azt hiszem, hogy majdnem mindenkinek volt már alkalma, hogy az élczlapokban, élezés vadászelbeszélésekben annyiszor leírt vadászt, a ki ebét folyton dirigálja, ebére folyton kiabál, — a természetben is megfigyelhetni. Az ilyen vadászok még sokáig fognak existálni! Ne tartsuk azt a közmondást, hogy a saját kárán tanul a magyar, hanem figyeljünk meg egy ilyen vadászt, s kellőképen undorodjunk meg a szokásaitól, s igyekezzünk azon, hogy a máson tapasztalt rossz hibákba