Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

48 Fónagy : A vizslaidomítás. persze, — én és Eisen Manó barátom — rendkívül mulattunk, s a mulatságot meg nem szakítottuk volna semennyiért sem, mig azt Belle maga meg nem szakította ; addig próbálta ugyanis a két foglyot szájába egyszerre bevenni, mig az sikerült neki és pedig úgy, hogy az első lábaival lenyomta mindakét foglyot és csak fejeiket vette a szájába, s aztán nagy komolyan kellő diadallal beszámolt velük. E közben, bár a harmadikat is látta, mig a kettővel be nem számolt, a harmadikat figyelemre sem méltatta és csak ezek elhozatala után ment a harmadikért illetve hozta el azt. Még egy esetet említek föl, mielőtt visszatérnék a tulajdonképeni tárgyhoz. Paulovits Niki orsovai főszolgabíró barátommal vadásztunk együtt. Egy folt fogolyból talán négy darabot lőttem, a foglyok szépen párosan keltek ki egy gazos krumpli földből, s igy időm volt tölteni; az egyik fogoly szárnyazva volt, s a legközelebbi kukoriczába szaladt, pointeremet küldöm be az apportért. Kevés idő múlva jön vissza a szárnyazott fogolylyal a szájában, s amint befordul a krumpli földre, szilárdan áll; hozzá megyek és előle egy nyulat taposok ki, a nyúl kitörésére igen szépen vágta le magát, szájában a fogolylyal; lövésre fekve maradt és csak midőn megdicsértem, kelt fel, s adta át a szárnyalt foglyot. Ez eseteket csak azért említem fel, hogy nemcsak a német vizslák teszik meg ezt (a mit ilyen jelenetekben lerajzolva is láttam), hanem a nálunk elterjedt angol telivér pointerek is. Az apportirozás igen szép tulajdonsága az ebnek, de ha nem vigyázunk, épen ez az elrontója is. A vizsla'