Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 51 Lövéskor megfigyeljük ebünket, hogy nyugodtan fekszik-e ? Ha nyugodtan fekszik, dicsérjük meg, s a lelőtt vad megkeresésére indulunk ebünkkel együtt. Az ebet előre küldjük »keresd« stb. kommandóval. Ha a lelőtt vadat megtalálta, valószinűleg meg is fogja állani ismét, mely esetben hozzá megyünk, megdicsérjük és »apport« kommandóval biztatjuk a vad elhozására. Megjegyzem azonban itt még egyszer, hogy az ebnek, ha vele apportiroztatni akarunk, egészen megbízhatónak kell lennie a vad előtt, s annak kitörésénél. Nyulat soha semmi körülmények között sem szabad az ebbel elhozatni. Aki ezt teszi, véleményem szerint olyan pecsenye-vadász, hogy különbet keresni sem kell! Elég, ha ebünk a nyulat megállja, az már a mi feladatunk, s a mi ügyességünktől függ, hogy a nyulat meglőjük és pedig úgy, hogy az helyben is maradjon. Azoknak, a kik vizslájukkal nyulat szoktak apportiroztatni, ritka esetben van annyi önuralmuk, hogy, ha pl. megsörétezik a nyulat és az bár rosszúl, de mégis megy, hogy azt vizslájukkal el ne hozassák, hogy ebüket úgyszólván a nyúl után ne uszítsák. Ha aztán ez egyszer megtörtént, soha se kívánja az illető vadász, hogy ebe tökéletes legyen! Az olyan el), melylyel sebzett nyulat hozatunk el, mondja azt bárki is, hogy ebe csak akkor megy nyúl után, ha küldi, s ha az meg van sebesítve, — én azt el nem hiszem, mert bizony utána megy az máskor is! Láttam ugyan magam is olyan ebet, mely állítólag, s gazdája szerint csak megsebzett nyúl után ment, de a szegény állat, s a szegény gazda mindnyájunk részvétét vonta magára, midőn az az első felpattanó nyúl után .... t. i. biz az utána ment! Volt persze »Cáró herein!« »zurück!« »nem jösz ide!« »no várj