Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az idomítás

22 Fónagy : A vizslaidomítás. kezünket levehetjük róla, de folytonosan pisszentgessünk neki és fenyegessük jobb ujjunkkal; ha szépen fekszik, megsimogatjuk, megdicsérjük és enni hagyjuk. Egy hét elteltével már egészen nyugodtan fog feküdni és akkor felállva is dirigálhatjuk. Arra azonban vigyázzunk, hogy, ha meg nem engedjük a felállást, magától soha fel ne álljon. Fekvés után rendesen meg kell dicsérni, simogatni, szóval értésére adni, hogy jól viselte magát. Soha gorombák ne legyünk, mert ezáltal ártunk. A fekvésnél jó eleinte egy kis gondot fordítani arra, hogy szabályosan feküdjék az eb és pedig úgy, hogy két első lába előre kinyújtva legyen, ezeken pihenjen a fej, hozzájuk simulva; a két hátsó láb pedig összehúzva a has alatt legyen, s a far sem jobbra, sem balra ne forduljon ; ha ez megtörténnék, — mi igen könnyen megesik — akkor egyik kézzel a nyakát nyomjuk le gyengén, a másikkal pedig a bőrt megfogjuk a faron, s az egész hátsó részt felemeljük és rendes fekvésbe hozzuk. Később azonban nem kell szabályszerű fekvést követelnünk, csak igen gyors lefekvést, a test bárhogy áll is, nem oly nagy baj, a fődolog, hogy az eb rögtön feküdjék. Ha már annyira mentünk vele, hogy kommandóra lefekszik, folytonosan íigyelmeztetgessük a fekvésre, s úgy menjünk tőle 2 — 3 lépésnyire el. hogy arczczal mindig felé fordulva legyünk, de folyton fenyegessük ujjunkkal, pisszentsiink neki és használjuk a kommandót. Ha nyugodtan marad, megdicsérjük s megengedjük neki, hogy fölkeljen és egyék. Ha magától akarna felkelni, gyorsan melléje kell lépnünk és azonnal le kell nyomnunk. A lenyomás mindig a nyaknál és ne gorom-