Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Versenyek

142 Fónagy : A vizslaiclomítás az én kitűnő tolmácsom, amiért ezen a helyen mondok neki legmelegebb köszönetet. Mig Grottkauig megérkeztünk, bizony sok kellemetlenségünk volt a németek pedanteriájával. Ebeimet nem tűrték meg a vasúti kocsiban, erővel a legborzasztóbb helyre, a kutyaketreczbe akarták betuszkolni őket; s bár van minden vonatjukon vadászoknak fentartott szakasz, de mert nem vadászruhában utaztunk s fegyver sem volt velünk, nem akartak beereszteni oda sem. Végre beleegyeztem már a kutyaketreczbe is, de oly feltétel alatt, hogy mindenikebemet 1000 frtra biztosítom s a legkisebb baj esetén feltétlenül követelem a biztosítási összeget; erre aztán mégis azt határozták, hogy III. osztályba mehetünk együtt ebeinkkel. Ennek is örvendettünk, s szivesen veszítettük el a már megváltott I. osztályú jegyünk többletét is. Ilyen és ezekhez hasonló scénák között érkeztünk meg Grottkauba. A kiállott sok kellemetlenséget bőven kárpótolta a fényes fogadtatás, melyben részesültünk. A Boroszlóból és Berlinből is odarándult vendégekkel együtt igazán főúri fénynyel fogadott gróf Schafgotsch. kinek koppiczi birtokán tartatott meg a verseny. Schafgotsch gróf, aki amilyen előkelő ur s amilyen szenvedélyes vadász, épen oly kedves vendégszerető házi ur is, pompás négyes fogatokkal s igazán főúri vadásztárs-szekerekkel várt reánk. Az ebek szállítására külön azon czélra berendezett szekér stb., mi magyarok különös kitüntetésben részesültünk, a mennyi

1 en az ifjú gróf vitt, jobban mondva repitett bennünket a verseny színhelyére. A legszebb kép volt menetünk. Utunk a kitűnő utakon 3/

4 órát tarthatott.