Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480
Versenyek
140 Fónagy : A vizslaiclomítás mult, meg kell ugatnia (todt verbellen). Rókát kell apportiroznia, macskát, nyestet, görényt stb. ragadozókat kell megölnie, szóval igen sokat kell az ebnek tudnia. Egy ilyen verseny I. dijául egyik osztrák főúr egy valóban remek és értékes ezüst ivókészletet ajánlott fel, mely versenyt három következő évben kell mindég ugyanazon egy kutyának megnyernie. A szép ivóeszköz minden évben szintén trónol a többi versenydijak között, de még eddig nem versenyeztek érette. Nagyon szerettem volna egy ilyen versenyt végig nézni, de nem tudom, miért nem versenyez senki? Evek óta várja a jó öreg Budiner bácsi Treffjével az ellenséget, de mert sohasem jelentkezik versenyzőtárs, — egy eb pedig önmagával nem versenyezhet, Treff majd eltalál öregedni; a gazdája még birná ugyan, — de nem tudom, hogy fog-e ismét oly kitűnő ebet idomítani, mint Treffje? A versenydijak különben nem szoktak valami nagyok lenni; inkább az erkölcsi sikerre adnak. Az I. dij 20 db. arany- és emléktárgy; a II. dij 10—15 db. arany és szintén emléktárgy; az aranyakat az egylet szokta adni, mig az emléktárgyakat morvaországi előkelőségek. Az emléktárgyak meglehetősen csinosak szoktak lenni. Versenyek után az egylet helyiségében gyűlik össze a társaság, hol ünnepélyesen osztják ki a nyert dijakat, mely után sör mellett (mihez néha egy kis pezsgő is jár) kedélyesen folyik a mulatság, éltetik a nap hőseinek tulajdonosait, s oly kedélyesek, oly vendégszeretők, hogy az ember önkénytelenül azt mondja,