Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az ebnek uj tulajdonosához való szoktatása

Az elrontott vizslának liibái stb. 131 óra múlva, mint az előbbeni napon, zárt helyen kieresztjük ; ha az eb ürített, vezetékre veszszük, s sétálunk vele és megpróbáljuk: ismeri-e a vezetéket és tud-e szabályszerűen járni. Ha jól megy a vezetéken, sétálás közben lefektetjük többször, de mindig csak rövid időre, aztán tovább sétálunk vele. Séta után beviszszük szobánkba és hagyjuk, hogy 1—2 órát mellettünk legyen, aztán pedig ismét elzáratjuk. A harmadik napon e gyakorlat ismétlődik ; hanem most már a sípot vesszük elő és a fektetésre ezzel adjuk meg neki a jelt. Ha ezzel szintén jól megy a fektetés és az eb szépen fekszik, akkor a sétát már a vadnélküli területre tehetjük át és negyedik napon már itt vezethetjük az ebet. Minden 200 - 250 lépés után az ebet kevés időre lefektetjük ; ha a vezetéken ez jól megy, megpróbáljuk a vezetéket róla levenni és keresni hagyjuk. Az induláskor, ha az eb 5—6 lépést tett, használjuk a lefektetésre való kommandót, s az eb ilyen distancziára mindenesetre le fog feküdni; ha ezt megtette, a megdicsérés és felszabadítás után tovább hagyjuk keresni, és most már messzebb engedhetjük, szóval úgy járunk el vele, mint egy újonnan bevezetendő ebbel. Az egész dresszurát átviszszük vele; ha a vadnélküli terepen már egészen kézben van, vihetjük fegyver nélkül vadas területre, s itt figyeljük meg magaviseletét a vaddal szemben. Ne felejtsük el soha sem, ha az eb magától nem tenné, hogy a vad kitörésénél az ebet fektetni kell, épen úgy mint azt a bevezetésnél már megírtam, Ha ebünk egészen jól és megfelelően viselte magát, vad előtt, és nyúlnál, fürjnél, fogolynál, ha az kitört, lefeküdt, vihetünk magunkkal fegyvert is. Mielőtt azonban hozzá kezdenénk a 9*