Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad szándékos kiverése

Az elrontott vizslának liibái stb. 127 biztattam, mit épen ügy mint előbb, vele együtt magam is megtettem. Az uj megállásnál pisszentés mellett előre mentem, folyton figyelve ebemre, a vad kiverésénél ebemet lefektettem, s hízelgő szavakkal megdicsértem. Néhány ilyen vezetés után ebem tökéletes volt, Az ilyen vezetéshez meglehetős fáradságra és következetességre van az embernek szüksége, de ha az eb megjavítása sikerül, a fáradság az eredményben jutalmazva van bőven. Az ebek e hibájáért is az idomító a felelős. Nem jól vezettetett az eb, és bizonyosan természetellenes dolgokat követeltek tőle. Ilyen természetellenes követelés pl., ha az eb nagy temperamentummal bir s nagy actióban óhajtana keresni, de ettől mindig, még sima területen is, visszatartatik, hanem e helyett megengedtetik neki, hogy kommandó nélkül a legsebesebb tempóban menjen, — ezek mind olyan ellentétes dolgok, hogy az ebnek, vagy egy, vagy más dologban el kell romolnia. Ha ebünk természetét megfigyeljük, s a vezetésnél úgy őtet, mint magunkat is ahhoz alkalmazzuk, ha ebünk a lefekvésben tökéletes, lehetetlen, hogy rossz ebünk, illetve rossz appelü ebünk legyen. H a az ebnek esetleg szervezeti hibája van, arról idomítója nem tehet, és felelősségre vonni a szülőket nem lehet; fáradságunk kárba veszett s az ebet legfeljebb tenyésztésre használhatjuk. De mielőtt az ebet tisztán csak a tenyésztésre szorítanánk vissza, győződjünk meg arról hogy az orra valóban el van-e romolva ? Ha a keresésnél teljesen szabad teret engedünk neki, ha jó széllel is belemegy a vadba, s egymásután többször is kiveri ezt, vethetjük vissza s mondhatunk felőle határozott véleményt,