Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövéstől való félelem

Az elrontott vizslának liibái stb. 113 kül viskszük ki a vadászatra s mindjárt az első kísérletnél, erős töltéssel lövöldözünk a füle mellett. Ez esetben a különben jó indulatú és jól indult eb, az első próbánál zavarba jöhet és úgy megijedhet, hogy a lövéstől egész életén keresztül félni fog. Ilyen ebet akár hányat láthatunk s az eb ezen hibájáért határozottan az idomítójuk a felelős. Ha az eb túlságosan ideges, és nemcsak a durranástól, de a pattanástól is megijed, a megjavítás aligalig sikerül. Az eb, úgyszólván már a természetébe fölvette a lövéstől való félelmet; azért a lövésre való bevezetésnél a fiatal ebbel igen óvatosan kell bánni, s azt, mint a hogy a tanításnál már elmondtuk, mindig azután kell tanítani, ha a növendék a fekvésben máitökéletes. Az ilyen tanításnál ritkán történik meg, hogy az eb félénkké lesz, vagy félénk marad. Ha a tanítandó eb születésénél fogva félénk volna, s nem tűrné a lövést használjuk az alább következő útbaigazításokat, s hiszem, hogy a tanítvány meg fogja szokni a lövést. Az ebet tartsuk zárt helyen és soha mással enni ne adassunk neki; mindig magunk etessük. Az alább ajánlott eljárás csak azon időre szól, a midőn a lövéstől való félelmet akarjuk belőle kiirtani. Reggel nem adunk neki enni; déltájban megsétáltatjuk, s beviszszük magunkkal egy külön szobába; ha az eb éhes, az idomítás, illetve a szoktatás nem fog nehezen menni. Az eb idomításához mindig jó, ha az eb gyomra nincsen megrakva, mert ez esetben a nyújtott eledelért nagyon is érdeklődik, ha tehát a koplaltatott ebet magunkkal viszszük egy elkülönített helyiségbe fektessük ott le, dobjunk elébe valami enni valót, mi pedig járkáljunk az eb körül össze-vissza, lépkedjük át és tartFÓNAGY : A VIZSLAIDOMITÁS. 8