Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Félénkség

Az elrontott vizslának liibái stb. 107 mer keresni, ha. keresésre indítjuk, az intésre vagy biztatásra előre szalad ugyan, hanem tiz-tizenöt lépésnyi távolságnál mintha megijedt vagy valami eszébe jutott volna, hirtelen lefekszik vagy a keresésre indulásából visszafordul és épen úgy, mint otthon, a legnagyobb félelmek között jön vezetőjéhez s ott lefekszik, vagy pedig hátul marad és nem egykönnyen lehet előre küldeni. A biztatgatásoknál, ha előre megy is, épen azt teszi, mint előbb. Szóval félénk ebet vezetni a legkínosabb és legkellemetlenebb dolog a vadászra nézve. Minden más hibájú ebet könnyebben lehet rossz hibájáról leszoktatni, mint a félénkségét. Az eb félenkségének a megtörése igen nehéz és igen sok türelmet igénylő munka. Az eb félénkségét legtöbb esetben a dresszurának köszönheti. Ha nem találja el az illető idomító a helyes utat, melyen ebét vezesse, könnyen beléolthatja ebébe a félénkségnek legmagasabb fokát. Egy ismerősöm dresszirozási módját említem meg itt, mely óva intő példa lehet mindenkire s mely példából bárki is beláthatja a módszer rendkívül helytelen voltát. Az én ismerősöm - nevezzük őt X-nek — egy igazán gyönyönyörű pointerre tett szert, mely szépségben ritkította párját. Midőn az eb kezei közé jutott, három hónapos lehetett. Nagy örömmel jött hozzám az én X. barátom és újságolja, hogy most már neki is van egy szép kis pointer kanja, melyet személyesen szándékozik idomítani, de miután ez lesz az első eb, melyet idomítand, kér engemet, hogy némi útbaigazítást ne röstelnék neki adni. A legnagyobb készséggel adtam meg neki a szükséges utasításokat,