Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

IV Bevezetés tottam, de mint később, más rokonai nálam, ez is kimúlt. Ismeretes dolog, hogy Bárczy István ur szukát nem adott el, s igy a további tenyésztésre nem gondolhattam, az újra való beszerzés horribilis összegbe került volna, le kellett tehát mondanom e kedves állatok idomíthatásáról és megmaradtam a Hanvay Zoltán ur által tenyésztett pointerek mellett. Hanvay urnák köszönhetem én és köszönheti egész országunk vadászközönsége, hogy a vizslászat azon a stádiumon van, ahol ma állunk. Hanvay Zoltán ur nem kiméit sem időt, sem fáradtságot — sem pénzt, csak hogy közönségünket a vizslászat terén a helyes -mederbe terelje. E törekvése részben sikerült is, és ma az egész ország legtöbb vizsla vadássza elismeréssel adózik is neki. Én örömmel mondom ki, hogy ő neki köszönhetjük előrehaladott vizslászatunkat! Fájdalom, hogy nálunk az érdemek elismerése a ritkaságok közé tartozik, és igy itthon sokan nem ismerték el az ő önzetlen fáradozását sem. Én ennek daczára Hanvay urnák a mai vizslászat megteremtéséért köszönetemmel, elismerésemmel és hálámmal adózom. Jelen munkám megírására részben az idomítás terén elért — elég nagynak mondható sikereim, részben pedig barátaim folytonos biztatásai, nógatásai bátorítottak; különösen Glozsdu Elek, kedves vadásztársam és barátom biztatásai hatottak reám legjobban, aki épen ugy szereti a vizslákat, mint én. O volt az, aki nemcsak biztatott de mondhatnám, hogy szidott is idomításom leírása érdekében, s ha irodalmi járatlanságom nagyon elviselhetetlen lenne a közönség előtt, ugy az odium mind háruljon ő reá!