Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Nem aportirozás

102 Fónagy : A vizslaidomítás másik ebnek szabad teret engedünk az ide oda való szaladgálásban. A kiválasztott belyre érve, magunkat kényelembe helyezzük, letelepedünk a mezőn az esetleg velünk jött társsal együtt, ebünket azonban előbb a magunkkal hozott és a földbe vert karóhoz kötjük, úgy, hogy az eb tőlünk 1 —2 lépés távolságban legyen. Rövid beszélgetés után előveszünk egy galambot, azt felrepítjük s lü—15 lépésnyi távolságra hagyjuk repülni és aztán lelőjük, elhozatjuk az apporteurrel. ezt megdicsérjük, elveszszük tőle és oda megyünk a nem apportírozó ebünkhöz, a galambot megmutatjuk neki, de csak egy pillanatra és ismét visszamegyünk a galambbal együtt előbbeni helyünkre. Ebünk az őt ért negligálás folytán, és hogy meg van kötve, bizonyosan nagyon ugatós lesz ; rángatni fogja kötelékét, szűköl stb., azonban mi úgy teszünk, mintha nem hallanánk őtet, izgatottságában nem csillapítjuk egy cseppet sem s hagyjuk, hogy magát rángassa, szűköljön, szóval megengedjük most neki azt, amit máskor nem. Az első galamb lelövése után 1/

4 órával — ekkorra már ebünk is megadta magát sorsának és csendesebben van — egy második galambot veszünk elő, s mint az elsőnél, szintén kirepítjük és lelőjük, s az apporteurrel ismét elhozatjuk azt, Az apporteurt megsimogatjuk, megdicsérjük, de a, galambot a nem apportírozónak nem mutatjuk most már meg, csak ledobjuk a másik galambhoz. Most ebünk még izgatottabb lesz, mi azonban rá sem nézünk, hozzá sem szólunk, hagyjuk, hogy legyen izgatott minél jobban! A harmadik galamb lelövésénél már nem várunk sokáig, előveszszük a galambot, fel