Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Nagyot hallás

Az elrontott vizslának liibái stb. 97 de 6—7 perez múlva a fentebi) ajánlott eljárást ismételjük. — s ezt ismételnünk kell mindaddig, míg ebünk a hozzá intézett egyszerű füttyöt meg nem hallja, s mig nem lesz figyelmesebb irántunk, és nem mutat jobb hallást. Ha már az egyszeri kommandóra lefekszik, nagyon természetes, hogy hatalmunkban van az eb, akkor már hozzá is mehetünk, vagy a hívó füttyöt is hallathatjuk, s magunkhoz hívjuk. Ha ebben is makacskodnék, megfordulunk, s vele ellenkező irányban kezdünk haladni, de 3 —4 lépés után feléje fordulunk, ismét magunkhoz hivjuk, ha jönni talál, álljunk meg, és maradjunk nyugodtan míg az eb hozzánk nem érkezik, ha ezt megtette, dicsérjük meg, szóval adjuk tudtára, hogy előjövetelét kivántuk. Az ebet igy gyakrabban kell vezetgetnünk, de mindig csak addig, hogy a dolgot el ne unja, mert, ha ezt megunja, azt érhetjük el, hogy ebünk nem fog előre menni, nem fog keresni! Ha ebünket nem tanítottuk volna a szabadban való lefekvésre, és ebünket az akaratos nagyot hallásról le akarnánk szoktatni, úgy járunk el, mint a hogy azt az imént előadtam. Ugyanis, ha ebünk a hívó füttyre meg nem fordulna, hanem tovább menne, — szépen telepedjünk le és várjuk meg, míg ebünk elhagyatva érezvén magát, félelmében meg nem keres bennünket. Ha megfordul és keres bennünket, még egyszer fújjunk a sípba, előbb gyöngén, aztán mindig erősebben, ebből látni fogjuk, hogy milyen erős síphangot hall meg ebünk ; ha valóban süket lenne, — az esetben persze hasztalan fuvogatjuk a sípot, ha azonhan csak akaratosságból nem akarna hallani, a meghallott hangra jobbra-balra fog fordulni, s meglátszik rajta, FÓNAGY : A VIZSI.AIDOMÍTÁS. 7