Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456
Vadászati kihágási ügyek és eljárás
— 85 — •szerint a bozoviczi járás szolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával Spärger ígnácz, azért, hogy tilalmi időben nála 7 drb őz találtatott, az 1883. évi XX. t.-cz. 31. §-a alapján 140 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 14 napi elzárásban, továbbá az eljárási és felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztattatik és panaszlott a vadászati kihágás vádja és kiszabott büntetés alól felmentetik, továbbá az elkobzott 7 drb őz elárverezéséből befolyt 46 frt 95 kr. panaszlott részére leendő visszafizetése elrendeltetik, végre panaszlott kártérítési keresetével birói útra utasittatik; mert az 1883. évi XX. t.-cz. 10. §-a értelmében panaszlottnak szabadságában állott f. é. január hó 5-én őzeket vásárolni, illetve azokat tartani, miután az idézett szakaszban kiszabott 14 napi kedvezményi határidő az őz-sutákra, az idézett törvényczikk 9. §-ának b) pontja szerint esak január hó 14-én. az őzbakokra pedig az idézett t.-czikk c) pontja szerint jan. 29-én telik le, az őzek pedig panaszlottnál január 5-én foglaltattak le; miután továbbá fentiek szerint a panaszlottól az őzek jogtalanul foglaltattak le: az ezen őzek elárverezéséből befolyt összeg panaszlott részére visszatérítendőnek volt kimondandó, miért is utasittatik a czim, hogy a szükséges intézkedést arra nézve tegye meg, hogy az őzek elárverezéséből befolyt és a szegények pénztárába befizetett 46 frt 95 kr. innét kiutalványoztassék és panaszlottnak visszafizettessék ; végre panaszlott a feljelentő erdész iránti kártérítési keresetével birói útra utasítandó, mert az eljárási utasitás 4. §-a értelmében panaszlott ebbeli követelése beigazoltnak nem tekinthető, illetve kárának mennyisége megállapítható nem volt.« Eltévedt sebzett szarvasnak önhatalmú levágása vadászati kihágást nem képez. Ily cselekmény a bt. 367. §-a alá eső bűntény ismérveit foglalja magában s elbirálása nem közigazgatási útra, hanem a kir. biróság elé tartozik. Ily értelemben határozott a m. kir. belügyminiszter 1885. évi 3734. sz. a. kelt, Beregmegye közönségéhez intézett következő rendeletében : »A megye alispánjának f. évi julius hó 29-én 82. szám alatt kelt II. fokú ítélete, mely szerint a szolyvai járás szolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával N. Szilárd duszinai gk. lelkész és B. Vazil ottani biró az ellenük vadászati kihágás miatt emelt vád alól fölmentettek, a panaszló által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : az I. fokú ítélettel együtt illetékesség tekintetéből föloldatik és az ügyiratoknak az illetékes kir. bírósághoz leendő áttétele rendeltetik el. — Mert panaszlottaknak azon fényük, hogy egy a községbe tévedett sebzett szarvast önhatalmúlag levágattak és annak húsát, valamint a bőre és agancsaiért felajánlott