Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadász-bérleti ügyek

— IS — A község- mint bérbeadó nem kötelezhető arra, hog-y a vadászatnak lőfegyverrel és lóháton való gyakorlását is megengedj e ; a lóháton való vadászás meg nem engedése kifogás alá nem esik.-) Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek 1889. évi november 17-én 74363. sz. a. kelt következő átiratában: »Az 1883. évi XX. t.-cz. 16. §-ában foglalt ama rendelkezés, mely szerint a vadászat csak lőfegyverrel vagy lóháton (tudniillik agarakkal is) gyakorolható, mint az már több előfordult vitás esetben kimondatott, nem kötelez arra, hogy a vadászat szükségképen mind a két megengedett módon gyakoroltassék s a vadászatterület tulajdonosának vagy bérlőjének (a jelen esetben a vadásztársulatnak) feltétlen jogában áll, hogy a vadászat, mely módon való gyakorlása tekintetéből akár a gazdasági, akár vadóvási érdekek által czélszerünek mutatkozó megszorításokat határozzon el. A vadászati törvény szempontjából tehát az agarászatnak a k—i vadásztársulat választmánya, illetőleg közgyűlése által elhatározott korlátozása észrevétel alá nem esik.« Hasonló ügy fordult elő 1884. év folyamán, melyet a »Vadászlap« azon évi folyama 26-dik számában ismertetett. E szerint Szatmár város területének bérbeadása alkalmával Kogozi Papp Géza és Domahidy Sándor földbirtokosok, megfelebbezvén a városi tanácsnak az árverési feltételeket megállapító azon határozatát, mely szerint a vadászat a bérbeadott területen lóháton nem gyakorolható: — a belügyminiszter 1884. évi 71172/IIIa. sz. alatti intézményével a tanács határozatát helybenhagyta azon okból, mert a törvényben a vadászat két módja: a gyalog- és lovas-vadászat lévén megjelölve, nem következés, hogy a bérbeadó város mindkettőt megengedni tartozik. *) A »Magyar Közigazgatás« cz. lap 1890. évi 31-dik számának »Kérdések és feleletek« rovatában is tárgyalva lett e kérdés. A nevezett lap egy vidéki olvasója ugyanis a következő kérdést vetette fel a lapban: »Községi vadászterületünk a törvényszabta módon haszonbérbe adatott, a feltételeket megállapító ülés kimondotta s egy pontba felvétette, hogy tekintettel a határ sajátságos fekvése és az abban űzött gazdálkodásra, a lóháton agarakkal való vadászást, ugy a foglyoknak kukoriczásban hálóval való fogását megtiltotta. Ezen feltételek az árverező közönség által aláíratván, senki által ellene szó nem emeltetett. Kérdem van-e joga a vármegye első tisztviselőjének ezen pontot, mikor senki által nem kifogásoltatott, egyszerűen törölni.« A szerkesztőség következőleg válaszolt: »Ha a községi képviselőtestület azon megállapodását, hogy a vadászat csakis a gazdasági viszonyok által indokolt némi megszorításokkal gyakorolható, magok az árverelők és a bérlő elfogadták, akkor a bérbeadás jóváhagyására hivatott alispánnak nem áll jogában az árverési feltételek vonatkozó pontját felülbírálni. De ha még panaszos volna is. akkor sem tagadható meg az ilyen megszorítást tartalmazó bérszerződéstől a hatósági jóváhagyás, mert. a mint azt a belügyminiszter Zombor és Szatmár-Németi városok hason ügyeiben kimondotta, a községnek, mint bérbeadónak joga van az árverési feltételek közé oly megszorításokat felvenni, melyeket a sajátlagos gazdasági viszonyok indokolnak.« — L. idevonatkozólag még a jelen munka 46. lapján közölt s hasonló ügyben hozott belügymin. határozatot. Szerk.