Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyekben hozott Kormány-rendeletek, határozatok, döntvények és szakvélemények gyűjteménye 2. rész. / Budapest, Károlyi György, 1897. / Sz.Zs. 1444/2

IV. A vadászat gyakorlásának akadályozása. – Vadnak kézzel elfogása. – Vadászati kihágások, minősítések és egyéb vegyes intézkedések. – Pénzbüntetések megoszthatósága és rendeltetése. – Per ujra felvétel. – Kár- és költségkérdések

— 79 érintetlenül hagyása mellett, felebbezett részében megváltoztattatik akként, hogy a pénzbüntetés fele része nem panaszos vadászjogbérlőt, hanem a feljelentést tett kir. erdőgondnokságot illeti, mert bár az 1883. évi XX. t.-cz. 39. §-a értelmében a büntető eljárás a vadászattulajdonos, haszonbérbeadó, avagy haszonbérbe vevő panaszára indítandó is meg, de a törvény 36. §-a világosan rendeli, hogy a pénzbüntetések fele része mindig a feljelentőt illeti, a feljelentő pedig a jelen esetben a kir. erdőgondnokság volt. Jogerős marasztaló ítéletekkel szemben az ujrafelvételnek csak uj bizonyítékok fenforgása esetén van helye. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 701/kih. sz. alatt hozott határozata, S. vármegye közönségéhez. — A vármegye alispánjának f. évi január hó 24-én 41/kih. sz. a. kelt másodfokú Ítélete, mely szerint a k—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet módosításával E. N. J., t—i lakos ellen éjjel és tiltott időben elkövetett orvvadászás miatt folyamatba tett és 1893. évi augusztus hó 8-án 2210/kih. sz. a. kelt harmadfokú jogerős ítélettel befejezett kihágási ügyben panaszlott részéről benyújtott újrafelvételi kérvény folytán megtartott tárgyalás alapján nevezett éjjeli orvvadászás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján 50 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 5 napi elzárásban; tiltott időben vadászás miatt pedig az emiitett t.-cz. 29. §-a alapján 20 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében még 2 napi elzárásban, továbbá 13 frt régi és 6 frt uj, összesen 19 frt eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, panaszos és az elmarasztalt által közbetett felebbezések folytán felülvizsgáltatván, az elsőfokú ítélettel együtt törvényszerűség hiánya miatt megsemmisíttetik és az idézett harmadfokú belügyminiszteri Ítélet fentartásával marasztalt újrafelvételi kérelmével elutasittatik, az utóbbi tárgyalás folyamán felmerült 6 frt eljárási költség viselésének kötelezettsége mellett, mert az E. U. 95. §-a által hatályában fentartott 1880. évi 2265. számú igazságügyminiszteri rendelet 100. §-a értelmében az eljárás ujrafelvételének azon esetekben van helye, midőn az elitélt igazolja, hogy az ellene fenforgott bizonyítékok hamisak, hamisítottak vagy más büntetendő cselekmény által koholtak, illetőleg oly bizonyítékokat hoz fel, melyek alapján az elitélt felmentendő lenne. Miután azonban az elmarasztalt se az ujrafelvétel iránt beadott kérvényében, se az annak folytán megtartott tárgyalás folyamán oly bizonyítékokat fel nem hozott, a harmadfokú és jogerős Ítélet után nem érdemleges marasztaló Ítélet lett volna hozandó, hanem ügyének ujrafelvétele iránti kérelmével határozatilag elutasítandó lett volna.