Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A német vizsla idomítása és vezetése 53 helyiségen kiviil valaki pl. két deszkadarabbal csattant, esetleg gyengén töltött pisztolyt süt el, míg az idomító a kis eb ekkel van s ha egyik vagy másik megijedne, azt simogatással, beszéddel bátorítja és megnyugtatja. Ha a fiatal vizsla az ilyen váratlan zajtól már nem fél, akkor séta alkalmával egy gyenge lövést meg lehet kisérleni, de czólszerű, különösen a félénkebb ebet előbb pórázra venni. A lövést ne az tegye, ki az ebet vezeti, hanem a távolabb menő segítő, ki lassan közeledhetik, a szerint, mint a növendék kezd félelmet nem mutatni. Igen jó hatással van, oly öregebb ebet is velevinni, a melyik a lövésre nyugodtan marad, vagy ül és nem száguldoz eszeveszetten. Ha a fiatal ebeknél a lövéstől való félelem többé nem mutatkozik, akkor nyugodtan meg lehet kezdeni a fent leirt gyakorlatot, EIZciZ 3j lövésre »leülni« szoktatást. Ha a vizsla lövés alkalmával egészen nyugodt, ez nemcsak kényelmi szempontból fontos, hanem megakadályozza azt is, hogy a vizslában kifejlődjön az irigység, az »elhozási düh« s lehetővé teszi az egyenkint felkelő foglyok nyugodt lövését s hogy hajtóvadászaton póráz nélkül nyugodtan kíséri gazdáját.