Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A német vizsla idomítása és vezetése 51 A szobaidomítás ideje alatt, ha olyan állat elhozatalát kivánjuk, mely a vizslának kellemetlen, mi sajnos, gyakran csupa kíváncsiságból történik, akkor komolyan azon kell lenni, hogy azt el is hozza, i^zonban mindjárt büntetéssel kényszeríteni nem szabad, mert ez még növeli az ellenszenvét és a tanítást nehezíti. Legjobb ilyen esetben megint a kitömött nyúlbőrfc többször egymás után elhozatni és ha elhozta, mindig jól megdicsérni. Azután legyen kéznél a segéd, ki az ebnek az idomító által kinyitott szájába a kitömött rókabőrt stb.-t kellő módon beteszi, míg az idomító azon van, hogy az eb azt ki ne ereszsze. Ha az eb úgy is jól tartja ezt, ha az idomító a száját már nem fogja, akkor »ereszd« vezényszóval elveszi tőle s a tanítást be lehet fejezni. A következő órát a nyúlbőr elhozatásával kell kezdeni, ezt követi a kitömött rókabőr a már leirt módon s ha jól megy, akkor körülvezetjük az idomító-helyiségben. de jobbkézzel az állát alá kell támasztani, nehogy a nehéz apportot elejtse. Ha látjuk, hogy ki akarná ereszteni a szájából, gyengén rá lehet legyinteni, megjegyzendő azonban, hogy ezen gyakorlatot csakis segítség mellett lehet végezni, mert a tanító maga az ebet nem képes vezetni és vele az apportot is tartatni. A csapás ne legyen nagy, mert különben az eb elvakkantja magát ós a tárgyat természetesen elejti. Ily módon akaratunknak egy pár órai gyakorlattal érvényt szerezve, megpróbálhatjuk a rókabőrt a földről felvétetni, kezdetben azonban nem a földről, hanem a segéd kezéből, ki azt fejénél ós farkánál fogva alacsonyan úgy tartja, hogy az eb épen középen foghatja meg. Erre következik a földről való felvevés s végre távolabbra dobva hozatjuk el. — A tanítást büntetéssel végezni soha sem szabad. Ha ez nem volt elkerülhető, inkább még végeztessünk a növendék-ebekkel egy pár olyan gyakorlatot, melyekről tudjuk, hogy szereti jókedvvel végezni; ezért egy jó falattal megjutalmazzuk, mi által a következő órától való irtózat is eltűnik. Ezen gyakorlatok által, az engedelmességet kellőleg megszilárdítva, elvezethetjük az ebet oly helyekre is, hol ember, állat, különösen baromfi j ár-kel. Nem szabad azonban egy perezre sem felügyelet nélkül hagyni, vagy azt megengedni, hogy messze távozzék; mihelyt a legkisebb jelét látjuk, hogy valamit, vagy épen gyereket akar hajszolni, hívjuk magunkhoz, térjünk vissza vagy forduljunk az eredeti irányból másfelé. Ezen időben igen czélszerű, ha t. i. már a növendék-eb a szabadban megszokta gazdájára ügyelni, sűrűbb bokros helyre vinni, hol a tanítónak elég alkalma van előle elbújni a czélból, hogy az eb megkeresse. Magától értendő, hogy ezt csak akkor szabad tenni, ha a vizsla nincs nagyon messze, tehát nagyobb fáradtság nélkül megtalálhatja. A nyílt terepen kellőleg vezetett eb már kezdetben is hamar rátalál gazdájára, a nélkül, hogy fütytyel jelezni kellene. Ezen egyszerű módon minden ebet, még a fiatal ós messzekereső angol vizslát is rászoktathatjuk az erdőben röviden keresni, kivált ha nem mulasztjuk el mindig alaposan megezirógatni, mikor megtalál. Megjegyzendő, hogy ezen gyakorlat csak olyan helyen végezhető, hol vad nincsen; tehát nagyobb erdőterület ilyen czélra nem használható. 4*
