Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A közönséges sárszalonka

Természetrajz 583 A nagy sárszalonka vonulása augusztus közepétől szeptember végéig tart, tavaszszal áprilisban vagy májusban vonul át, de ekkor rövid ideig, csak egy pár napig marad nálunk. Egyes párok nálunk is fészkelnek, míg az északi vidékeken, így Finnországban, Livádiában, Lengyelországban ós Oroszországészaki vidékein elég gyakori. A nagy sárszalonka repülése lassúbb, mint a sárszalonkáé, nem zegzúgoz, nem emelkedik oly magasra, hang nélkül rebben föl és rendesen hamar le is száll. Az előbbi fajnál félénkebb s veszély alkalmával mélyedésekben stb. úgy meglapul, hogy feltűnően megközelíthető. Hangot ritkán hallat. A nőstény a nyár elején négy-öt, rendesen négy tojást tojik; ezek halvány olajzöld színűek, barnásszürkén pontozottak a sárszalonka tojásainál valamivel nagyobbak s 8—14 nappal később is kelnek ki a fiatalok a tojásokból. Fészkét elrejtett helyen, zsombék tetőn készíti s fűszálakkal és tollakkal párnázza ki. A nőstény körülbelül 17—18 napig kotol. Tartózkodási helye és tápláléka körülbelül azonos a sárszalonkáéval; húsa ízletesebb s néha őszszel oly kövér, hogy ha találva a földre esik, vékony bőre megreped. Harmadik faj a gyepi szalonica (Gallinago gallinula L.), melyet selyemvagy szőrszalonkának is neveznek. Búbos-pacsirta nagyságú, testhossza 17—18 cm.; kiterjesztett szárnyainak hossza 39—41 cm., szárnyhossza 10'5—11*5 cm.; tizenkét tollból álló kormánya 4'5 cm.; a kormánytollak vége barnásvörös, a tövük barnás fekete, a két középső toll sötétbarna. Csüdje szürkés hússzínű s körülbelül 3 cm. hosszú, gyenge karmai feketések. Csőrének töve szürkósvörös, a vége felé sötétebb, a csúcsa majdnem fekete, hossza 4"5 cm. s kivéve a kemény csúcsát, puha és hajlékony. Szemei fölött rozsdasárga sáv van és szemeitől az orrlikakig egy barna sáv húzódik. Hát- és válltollai feketések, vöröses és zöldes selyemfénynyel. Hátán ós oldalain rozsdasárga sávok húzódnak. Testének alsó fele fehéres, feketésbarnán szálkázott és foltozott. A szőrszalonka elnevezés onnan eredhet, hogy összes tollai rendkívül finomak és szőrszerűek. A gyepi szalonka hazája főkép Európa északi része; különösen északkeleten gyakori. Vonulása tavaszszal márczius közepétől május elejéig tart; őszszel rendesen akkor érkezik, midőn a sárszalonka már tőlünk eltávozott. A gyepi szalonka tartózkodási helyei ugyanazok, mint a közönséges sárszalonkáé s nem ritkán együtt is találhatók, habár néha kevésbbó nedves helyeken is tartózkodik; napközben többnyire jól elrejtőzve fekszik. Repülése gyors, de szabálytalan, majdnem bizonytalan és libegő; hang nélkül kel fel. Párzási ideje, fészkelése, költési ideje azonos a sárszalonkáéval. Húsa rendkívül finom és ízletes; őszszel felette kövér, minek folytán igen jól ki is tart. Azon kezdők és vadászatkedvelők kedvéért, kik a különböző vadak természetrajzával nem szeretnek foglalkozni, a három faj legszembeötlőbb megkülönböztető jellegeit röviden ideiktatjuk. 1. A közönséges sárszalonka (G-. média) evezőtollainak gerincze barna. 2. A nagy sárszalonka (Gr. major) szélső evezőtollainak gerincze fehéres, és végre 3. a gyepi szalonka (Gr. gallinula) feje búbján a nyakszirtjéig, egy széles, feketés és rozsdasárgán pontozott sáv van