Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A közönséges sárszalonka

580 A közönséges séirszalonkci 2. De nem is mondható kényelmesnek sem, mert ha még oly jól vannak is készítve, a viz rajtuk keresztül szivárog, amint lábunk a mocsáros, lápos talajba minden lépésnél besüpped. És hányszor megesik, hogy nem bokáig, hanem térdig süppedünk a pocsótába? 8. Yógre, mennyi kellemetlenséggel jár a levetkőzés, ha a gombok, gomblyukak ós a czipő fűzője sárral, iszappal és moszattal telerakódik, kivált ha magunk vagyunk kénytelenek ezt a nem épen kellemes munkát végezni. Szerző szerint egyedüli czélszerű lábbeli a vízmentes csizma, ha tudniillik lábunkat a nedvességtől meg akarjuk óvni; különben azt ajánlja, hogy miután a sárszalonka vadászata jórészt úgyis augusztus-szeptember hónapokra esik, legjobb ócska, lyukas czipőt húzni, melyből a viz, amint belement, úgy ki is folyik. A Fertőn és a Nyírségben tett tapasztalataim alapján a bőrcsizmát nem ajánlom, mert először nehéz és másodszor, bármily jó minőségű bagariából legyen készítve, bármily gondosan konzerváljuk is, három-négy órai használat után a vizet átereszti. A gummicsizmák rendkívül melegek s a nádcsutkák rövid idő alatt kilyukgatják; tehát nem marad más mód, mint a lyukas czipő, mely az én gyakorlatomban teljesen bevált. Hosszúszárú, vastagabb fajta harisnyában ós egy ócska czipőben vadásztam éveken át a Nyírség totyogóiban, s mondhatom, a kneippolás ezen neme nem volt rossz hatással egészségi állapotomra. Ha a vadászterületről nagyobb útat kell megtenni hazáig, akkor czélszerű a vadászat után, mindjárt a vadászterületen a nedves czipőt ós harisnyát szárazzal cserélni fel. A czipők ós csizmák jó karban tartására ós vizáthatatlanná tételére igen különböző ós sokféle szer ismeretes. Nagy része egészen jó is, sőt egyesek kitűnő eredménynyel használhatók, ha a kenőcscsel a czipőt illetve csizmát fólnedves állapotban jól bedörzsöljük ós a sámfán szárítjuk meg, vagy ilyen hiányában zabbal, sarjúval megtöltve teszszük száradni. Általánosan elismert, jó kenőcs a következő alkatrészekből álló keverék : 90 gr. terpentinolaj, 90 gr. faolaj, 90 gr. sárga viasz, 120 gr. disznózsír, 250 gr. faggyú ós kevés fenyőkorom. Én a disznózsír helyett vazelint használok. Ezeket az alkatrészeket egy cserépedényben, lassú tűznél összeolvasztjuk és jól összekeverjük, hogy kellőleg elegyedjenek. A czipőt vagy csizmát a használat előtt 10—12 órával a tűznél gyengén meg kell melegíteni, hogy a kenőcsöt jobban felvegye s azután be kell kenni. A vizi-szalonkáknak nálunk három faja közönséges: 1. A közönséges sárszalonka (G-allinago média G-ray); 2. a nagy sárszalonka vagy mocsári szalonka (G-allinago major G-m.); 3. a gyepi szalonka, selyem- vagy szörszalonka (G-allinago gallinula L.) A három faj közül legfontosabb az első, a közönséges sárszalonka, mert leggyakoribb, de főképen azért is, mert elejtése a lövés művészetének legnehezebb feladata. A könönsóges sárszalonka a vadgalambbal a tavasz hírnöke és az erdei szalonkák biztos előhírnöke.